„Franz von Papen” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Reichstag –> Reichstag (weimari köztársaság) |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Washington –> Washington (város) |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
== Pályafutása == |
== Pályafutása == |
||
Hivatásos katonatisztként szolgált [[Berlin]]ben, [[Düsseldorf]]ban és [[Hannover]]ben. 1914-től katonai attasé volt [[Washington]] |
Hivatásos katonatisztként szolgált [[Berlin]]ben, [[Düsseldorf]]ban és [[Hannover]]ben. 1914-től katonai attasé volt [[Washington (város)|Washingtonban]] és [[Mexikó]]ban, 1915 végén azonban el kellett hagynia az [[Amerikai Egyesült Államok]]at kémkedés és szabotázs miatt. 1917 nyaráig a nyugati fronton harcolt zászlóaljparancsnokként, utána a Mezopotámiában harcoló Erich von Falkenhayn hadseregcsoport műveleti vezetője volt, végül a Palasztinában a 4. török hadsereg tábornoka. 1918 végén tért vissza, 1919. márciusban leszerelt, és egy vesztfáliai bérelt birtokon gazdálkodott. A gazdálkodó nemesek érdekeinek képviseletében a Német Centrumpárt színeiben a porosz országgyűlés képviselőjévé választották. Képviselősége során (1921-28, 1930-32) számos politikai és társadalmi kapcsolatot épített ki, elsősorban [[Paul von Hindenburg]] elnökkel, illetve a hadsereg vezetőségéből [[Kurt von Schleicher]]rel. 1929-től a Saar-vidéken gazdálkodott a felesége birtokán. |
||
1932. június 2-án birodalmi kancellárrá nevezték ki. Hivatalát a Centrumpárt akarata ellenére foglalta el; ezt követően ki is lépett a pártból. A [[Reichstag (weimari köztársaság)|Reichstag]] feloszlatása június 3-án, az SA betiltásának feloldása június 16-án és az Otto Braun-kormány leváltása június 20-án kiélezték a belpolitikai válságot. A július 31-i új országgyűlési választáson az [[NSDAP]] és [[KPD]] került többségbe. Az országgyűlést újbóli feloszlatása (szeptember 12.) és újraválasztása (november 6.), illetve az NSDAP kormányra kerülése nem a köznyugalom irányába hatott. Papen november 17-én lemondott, de az ügyeket tovább vitte utódja, Schleicher hivatalba lépéséig. Mivel azonban Papen továbbra is bírta Hindenburg bizalmát, megpróbálta utódját az NSDAP segítségével eltávolítani a hatalomból. |
1932. június 2-án birodalmi kancellárrá nevezték ki. Hivatalát a Centrumpárt akarata ellenére foglalta el; ezt követően ki is lépett a pártból. A [[Reichstag (weimari köztársaság)|Reichstag]] feloszlatása június 3-án, az SA betiltásának feloldása június 16-án és az Otto Braun-kormány leváltása június 20-án kiélezték a belpolitikai válságot. A július 31-i új országgyűlési választáson az [[NSDAP]] és [[KPD]] került többségbe. Az országgyűlést újbóli feloszlatása (szeptember 12.) és újraválasztása (november 6.), illetve az NSDAP kormányra kerülése nem a köznyugalom irányába hatott. Papen november 17-én lemondott, de az ügyeket tovább vitte utódja, Schleicher hivatalba lépéséig. Mivel azonban Papen továbbra is bírta Hindenburg bizalmát, megpróbálta utódját az NSDAP segítségével eltávolítani a hatalomból. |
A lap 2012. július 3., 22:23-kori változata
Franz von Papen | |
A Weimari Köztársaság kancellárja | |
Hivatali idő 1932. június 1. – 1932. november 17. | |
Előd | Heinrich Brüning |
Utód | Kurt von Schleicher |
Katonai pályafutása | |
Csatái | első világháború |
Született | 1879. október 29. Werl |
Elhunyt | 1969. május 2. Obersasbach |
Sírhely | Wallerfangen |
Párt |
|
Szülei | Friedrich von Papen |
Házastársa | Martha Boch-Galhau |
Gyermekei | Friedrich Franz von Papen |
Foglalkozás | |
Iskolái | Prussian Military Academy |
Vallás | katolikus |
Díjak |
|
Franz von Papen aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz von Papen témájú médiaállományokat. |
Franz von Papen (1879. október 29. – 1969. május 2.) a Harmadik Birodalom tisztségviselője.
Pályafutása
Hivatásos katonatisztként szolgált Berlinben, Düsseldorfban és Hannoverben. 1914-től katonai attasé volt Washingtonban és Mexikóban, 1915 végén azonban el kellett hagynia az Amerikai Egyesült Államokat kémkedés és szabotázs miatt. 1917 nyaráig a nyugati fronton harcolt zászlóaljparancsnokként, utána a Mezopotámiában harcoló Erich von Falkenhayn hadseregcsoport műveleti vezetője volt, végül a Palasztinában a 4. török hadsereg tábornoka. 1918 végén tért vissza, 1919. márciusban leszerelt, és egy vesztfáliai bérelt birtokon gazdálkodott. A gazdálkodó nemesek érdekeinek képviseletében a Német Centrumpárt színeiben a porosz országgyűlés képviselőjévé választották. Képviselősége során (1921-28, 1930-32) számos politikai és társadalmi kapcsolatot épített ki, elsősorban Paul von Hindenburg elnökkel, illetve a hadsereg vezetőségéből Kurt von Schleicherrel. 1929-től a Saar-vidéken gazdálkodott a felesége birtokán.
1932. június 2-án birodalmi kancellárrá nevezték ki. Hivatalát a Centrumpárt akarata ellenére foglalta el; ezt követően ki is lépett a pártból. A Reichstag feloszlatása június 3-án, az SA betiltásának feloldása június 16-án és az Otto Braun-kormány leváltása június 20-án kiélezték a belpolitikai válságot. A július 31-i új országgyűlési választáson az NSDAP és KPD került többségbe. Az országgyűlést újbóli feloszlatása (szeptember 12.) és újraválasztása (november 6.), illetve az NSDAP kormányra kerülése nem a köznyugalom irányába hatott. Papen november 17-én lemondott, de az ügyeket tovább vitte utódja, Schleicher hivatalba lépéséig. Mivel azonban Papen továbbra is bírta Hindenburg bizalmát, megpróbálta utódját az NSDAP segítségével eltávolítani a hatalomból.
A Hitler-kormány alkancellárjaként (1933. január 30. - április 4.) nem gyakorolt lényeges hatást, és elvesztette befolyását. 1934 bécsi német ügyvivő, majd 1938 márciusáig nagykövet. 1939 és 1944 augusztusa között törökországi nagykövet. A nürnbergi per során felmentették, szabadlábra helyezték. A három nyugati zóna német hatóságai azonban esküdtszéki eljárás során nyolcévi kényszermunkára itélték. 1949-ben szabadlábra helyezték. 1952-ben adta ki emlékiratait Der Wahrheit eine Gasse (Az igazságnak útja) címmel, amely élénk vitát váltott ki. Szintén ellenkezést szült, hogy 1959-ben XXIII. János pápa megújította pápai kamarási tisztségét. 1963-tól kezdve Obersasbachban élt és rehabilitálását igyekezett elérni.
Források
- Rudolf Morsey: Papen, Franz von. in: Neue Deutsche Biographie 20. Leipzig. 2001. 46-48. o. On-line elérés