Ugrás a tartalomhoz

„Karlheinz Stockhausen” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BodhisattvaBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: uk:Карлгайнц Штокгаузен
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: pms:Karlheinz Stockhausen
32. sor: 32. sor:
[[no:Karlheinz Stockhausen]]
[[no:Karlheinz Stockhausen]]
[[pl:Karlheinz Stockhausen]]
[[pl:Karlheinz Stockhausen]]
[[pms:Karlheinz Stockhausen]]
[[pt:Karlheinz Stockhausen]]
[[pt:Karlheinz Stockhausen]]
[[ro:Karlheinz Stockhausen]]
[[ro:Karlheinz Stockhausen]]

A lap 2009. március 21., 10:13-kori változata

Karlheinz Stockhausen (1928. augusztus 22., Burg Mödrath2007. december 7., Kürten) német zeneszerző.

A Köln melletti Mödrath-ban született. 1947-1950-ig a kölni zeneművészeti főiskolán tanult, 1950-1951-ig Frank Martin, 1952-53-ig Milhaud és Messiaen volt a mestere. Párizsi tanulmányútján került kapcsolatba a Francia Rádió elektronikus zenei stúdiójának vezetőjével, Pierre Schaeffer-rel. Egy ideig a bonni egyetemen fizikát és akusztikát hallgatott, majd a kölni rádió elektronikus zenei stúdiójának munkatársa lett. A darmstadti és kölni modern zenei kurzusok rendszeres előadója.

Stockhausen kiindulópontja Webern szeriális technikája volt; az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait (Kreszupiel oboára, basszusklarinétra, zongorára és ütőhangszerekre, 1951; Spiel zenekarra, 1952; Zeitmasse fuvolára, oboára, angolkürtre, klarinétra és fagottra, 1956). Messiaen hatása a Kreuzspiel-en érezhető, a Spiel für Orchester azonban már új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait ízlelgeti, és a Gesang der Jünglinge című kompozícióban az emberi hangot bontja elemeire elektronikus úton. Minden, ami eddig a zenét jelentette, akár mint akusztikai élmény, akár mint esztétikai kategória, érvényét veszti ebben az új rendszerben, ahol nincs szükség többé emberre, a gép teremti a hangzást és a gép interpretálja. Kell hozzá néhány évtized, amíg eldől, vajon a zene birodalmába tartozik-e ez az újfajta hangzásvilág, sajátos technológiájával, műszavaival és normáival, vagy múló divat csupán, amely nem terjedt tovább maroknyi „beavatott” ködös és ködösítő körein.