„Karlheinz Stockhausen” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő módosítása: uk:Карлгайнц Штокгаузен |
a Bot: következő hozzáadása: pms:Karlheinz Stockhausen |
||
32. sor: | 32. sor: | ||
[[no:Karlheinz Stockhausen]] |
[[no:Karlheinz Stockhausen]] |
||
[[pl:Karlheinz Stockhausen]] |
[[pl:Karlheinz Stockhausen]] |
||
[[pms:Karlheinz Stockhausen]] |
|||
[[pt:Karlheinz Stockhausen]] |
[[pt:Karlheinz Stockhausen]] |
||
[[ro:Karlheinz Stockhausen]] |
[[ro:Karlheinz Stockhausen]] |
A lap 2009. március 21., 10:13-kori változata
Karlheinz Stockhausen (1928. augusztus 22., Burg Mödrath – 2007. december 7., Kürten) német zeneszerző.
A Köln melletti Mödrath-ban született. 1947-1950-ig a kölni zeneművészeti főiskolán tanult, 1950-1951-ig Frank Martin, 1952-53-ig Milhaud és Messiaen volt a mestere. Párizsi tanulmányútján került kapcsolatba a Francia Rádió elektronikus zenei stúdiójának vezetőjével, Pierre Schaeffer-rel. Egy ideig a bonni egyetemen fizikát és akusztikát hallgatott, majd a kölni rádió elektronikus zenei stúdiójának munkatársa lett. A darmstadti és kölni modern zenei kurzusok rendszeres előadója.
Stockhausen kiindulópontja Webern szeriális technikája volt; az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait (Kreszupiel oboára, basszusklarinétra, zongorára és ütőhangszerekre, 1951; Spiel zenekarra, 1952; Zeitmasse fuvolára, oboára, angolkürtre, klarinétra és fagottra, 1956). Messiaen hatása a Kreuzspiel-en érezhető, a Spiel für Orchester azonban már új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait ízlelgeti, és a Gesang der Jünglinge című kompozícióban az emberi hangot bontja elemeire elektronikus úton. Minden, ami eddig a zenét jelentette, akár mint akusztikai élmény, akár mint esztétikai kategória, érvényét veszti ebben az új rendszerben, ahol nincs szükség többé emberre, a gép teremti a hangzást és a gép interpretálja. Kell hozzá néhány évtized, amíg eldől, vajon a zene birodalmába tartozik-e ez az újfajta hangzásvilág, sajátos technológiájával, műszavaival és normáival, vagy múló divat csupán, amely nem terjedt tovább maroknyi „beavatott” ködös és ködösítő körein.