Ogham

Az ogham (ejtsd: ojam) - vagy beth luis fearn, vagy beth luis nion - egyes, kelta nyelveket (lásd: kelta nyelvcsalád) beszélő népek ábécéje volt, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.

Eredet

Az ír mitológia szerint az írást Ogma isten találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Ogma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldött Lughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Ogma feleségét.

Robert Graves szerint az Ogham Kr.e. 1400-1200 tájáról származik, a Fekete-tenger vidékéről.

Egy múlt század eleji kutató, R.A.S. Macalister szerint viszont az Ogham a Formello-Cervetri ábécéből alakult ki, melyet Görögországban használtak Kr.e. a 6. században.

A legvalószínűbb, hogy valamikor a Kr.e. 5. és 1. század között alakult ki, abban az időben, amikor a kelták kapcsolatban álltak a hellén kultúrával.

Jelentés

A görög ógmosz szó vonalat, rovást jelent. Ez nem meglepő, hiszen ha nem személy után neveznek el egy írásmódot (pl. Cirill), akkor általában az első betűk alapján nevezik el (ábécé), vagy milyensége alapján (pl. Pesitta, melynek jelentése: "egyszerű"; ez az ábécé a szír, vagy kelet-arámi egyszerűsített változata).

A latin agmen szó egyszerre jelent "evezőlapát"-ot és "beszéd"-et. Így az agmen az Ogham milyenségére és funkciójára is vonatkoztatható.

Az Ogham skót megfelelője, az oidheam, azt jelenti: "gondolat", "valami".

Használat

A közhiedelemmel ellentétben nem a druidák használták, legalábbis nem mágikus célokra. (A mai druidák, a wicca hívei viszont erre használják.) Az Írországban talált Ogham-feliratok az 5. századból származnak, és ez az időszak egybeesik a druidizmus hanyatlásával, a kereszténység megjelenésével. A 25 jelből álló Ogham írással főleg 5. századi sírköveken, határköveken találkozhatunk Írországban, Skóciában, Walesben, Angliában és Man szigetén.

Ábécé

Fájl:Ogham ábécé.png