Ugrás a tartalomhoz

Karlheinz Stockhausen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Rpi153 (vitalap | szerkesztései) 2013. január 6., 20:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bekezdés jav.)
Karlheinz Stockhausen (2004)

Karlheinz Stockhausen (Burg Mödrath, 1928. augusztus 22.Kürten, 2007. december 7.) német zeneszerző.

Élete

A Köln melletti Mödrath-ban született. 1947-1950-ig a kölni zeneművészeti főiskolán tanult, 1950-1951-ig Frank Martin, 1952-53-ig Milhaud és Messiaen volt a mestere. Párizsi tanulmányútján került kapcsolatba a Francia Rádió elektronikus zenei stúdiójának vezetőjével, Pierre Schaeffer-rel. Egy ideig a bonni egyetemen fizikát és akusztikát hallgatott, majd a kölni rádió elektronikus zenei stúdiójának munkatársa lett. A darmstadti és kölni modern zenei kurzusok rendszeres előadója.

Stockhausen kiindulópontja Webern szeriális technikája volt; az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait (Kreuzspiel oboára, basszusklarinétra, zongorára és ütőhangszerekre, 1951; Spiel zenekarra, 1952; Zeitmasse fuvolára, oboára, angolkürtre, klarinétra és fagottra, 1956). Messiaen hatása a Kreuzspiel-en érezhető, a Spiel für Orchester azonban már új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait ízlelgeti, és a Gesang der Jünglinge című kompozícióban az emberi hangot bontja elemeire elektronikus úton. Minden, ami eddig a zenét jelentette, akár mint akusztikai élmény, akár mint esztétikai kategória, érvényét veszti ebben az új rendszerben, ahol nincs szükség többé emberre, a gép teremti a hangzást és a gép interpretálja. Kell hozzá néhány évtized, amíg eldől, vajon a zene birodalmába tartozik-e ez az újfajta hangzásvilág, sajátos technológiájával, műszavaival és normáival, vagy múló divat csupán, amely nem terjedt tovább maroknyi „beavatott” ködös és ködösítő körein.

Fontosabb művei

  • Kreuzspiel oboára, basszusklarinétra, zongorára, 3 ütőhangszeres játékosra (1951)
  • Punkte, zenekarra (1952/1962)
  • Klavierstücke I-IV (1952-1953)
  • Kontra-Punkte (1952-1953)
  • Studie II (1953)
  • Gesang der Jünglinge, elektronikus és konkrét hangokra (1955-1956)
  • Klavierstück XI
  • Gruppen három zenekarra (1955-1957)
  • Kontakte, zongorára, ütőhangszerekre és hangszalagra (1958-1960)
  • Klavierstück IX (1961)
  • Mikrophonie I, tam-tam, 2 mikrofon, szűrők és potenciométerek
  • Mixtur, Momente szoprán szóló, 4 kórus, 13 hangszer (1962-1964-1969)
  • Solo, dallamhangszerre visszacsatolással (1965)
  • Telemusik elektronikus zene (1965-1966)
  • Hymnen konkrét és elektronikus zene (2 másik változat négy szólistával ill. zenekarral) (1966-1967)
  • Aus den sieben Tagen, 15 szöveg intuitív zenére, (1968)
  • Stimmung, 6 énekesre (1968)
  • Mantra 2 zongorára, ütőhangszerekre és modulátorokra (1970)
  • Sirius, szoprán, basszus, basszusklarinét, trombita, elektronika (1975-1977)
  • Licht operaciklus a hét minden egyes napjára (1978-2003)
  • Helikopter-Streichquartett (1994)
  • Klang/Sound a nap 24 órájára (2003-2007)

Írásai

  • Karlheinz Stockhausen: TEXTE zur MUSIK (DuMont-Buchverlag, Köln) Vol. 1-10.

Írásai magyarul

  • Karlheinz Stockhausen: Elektronikus és hangszeres zene (in: Fábián Imre: A huszadik század zenéje, Budapest, Gondolat, 1966)

Külső hivatkozások

Commons:Category:Karlheinz Stockhausen
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlheinz Stockhausen témájú médiaállományokat.