Sebastiano Venier

velencei dózse
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. október 9.

Sebastiano Venier (Velence, 1496Velence, 1578. március 3.) velencei hadvezér és dózse. A lepantói csatában részt vevő velencei flotta parancsnokaként tevékenykedett.[5]

Sebastiano Venier
Jacopo Tintoretto képe az admirálisról
Jacopo Tintoretto képe az admirálisról
Született1496[1][2][3][4]
Velence
Meghalt1578. március 3. (81-82 évesen)
Velence
Sírhely
  • Santi Giovanni e Paolo
  • Monument to doge Sebastiano Venier
Állampolgárságavelencei
Nemzetiségevelencei
FegyvernemHaditengerészet
Rendfokozataadmirális
CsatáiLepantói csata
HázastársaCecilia Contarini
GyermekeiFrancisco Venier, Seigneur de la Guerche, de la Salle
SzüleiElena Dona
Mosè Venier
Civilbenjogász
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebastiano Venier témájú médiaállományokat.

Mosè Venier és Elena Donà fiaként született. Cecilia Contarinit vette feleségül, akitől egy lánya és két fia született. Unokatestvére volt Cecilia Venier-Baffo, a későbbi Nurbanu szultána, II. Szelim oszmán szultán felesége, III. Murád anyja.[5]

Először jogászként dolgozott Velencében a kormány, majd Krétán a kormányzó mellett. Később csatlakozott a haditengerészethez. 1570-ben kinevezték a Szent Liga keretein belül az Oszmán Birodalom ellen induló velencei flotta parancsnokává.[5] A lepantói csata előtt vitába keveredett a szövetséget irányító Don Juan de Austriával, mert kivégeztetett négy olasz katonát, ezért az ütközetben kénytelen volt a főparancsnok mellett, nem pedig flottája élén harcolni.[6]

A csata után visszatért a Velencei Köztársaságba, ahol nagyon népszerű volt. 1577-ben dózsénak választották, és 1578-ig, haláláig maradt hivatalban.

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
  5. a b c Aureli
  6. Setton 1051-1055. oldal


Előző uralkodó:
Alvise Mocenigo
Következő uralkodó:
Nicolò da Ponte