„Scherzo” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
források + további információk és portál |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
⚫ | A '''scherzo''' zenei szakkifejezés, az olasz „tréfa” kifejezésből ered. Már a [[16. század]]ban is felbukkan a fogalom, a capriccióhoz hasonló jelentésben. Szerepe a [[18. század]] utolsó évtizedeiben nőtt meg. [[Joseph Haydn|Haydn]] op. 33-as [[vonósnégyes]] sorozatának mellékneve (Gli scherzi) egyrészt arra utalt, hogy a [[menüett]]ek helyén scherzo van, másrészt arra, hogy a zenei anyag rafinált, helyenként szokatlan módon lett feldolgozva. |
||
{{nincs forrás}} |
|||
⚫ | A '''scherzo''' zenei szakkifejezés, az olasz „tréfa” kifejezésből ered. Már a 16. |
||
Régebben azonos értelmű volt a scherzandóval, s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben – a [[szonáta]]szerű forma kifejlődésével – annak egyes tételei között a menüettet pótolta, míg végül mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott. |
Régebben azonos értelmű volt a scherzandóval, s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben – a [[szonáta]]szerű forma kifejlődésével – annak egyes tételei között a menüettet pótolta, míg végül mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott. |
||
7. sor: | 6. sor: | ||
Mint önálló műforma [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] után fejlődött ki, s első szerep jutott e tekintetben [[Franz Schubert|Schubertnek]], utána [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]], [[Robert Schumann|Schumann]], [[Frédéric Chopin|Chopin]] magasultak ki e műforma eszményítésében. A scherzo hangulata mindig szeszélyes, tréfás, enyelgő, de ezt a hangulatot ritkán tartja meg kezdettől végig, hanem ellentétes hangulattal szakítja meg, s azután tér ismét vissza az eredetihez. A romantikus karakterdarab előretörését készíti elő. |
Mint önálló műforma [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] után fejlődött ki, s első szerep jutott e tekintetben [[Franz Schubert|Schubertnek]], utána [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]], [[Robert Schumann|Schumann]], [[Frédéric Chopin|Chopin]] magasultak ki e műforma eszményítésében. A scherzo hangulata mindig szeszélyes, tréfás, enyelgő, de ezt a hangulatot ritkán tartja meg kezdettől végig, hanem ellentétes hangulattal szakítja meg, s azután tér ismét vissza az eredetihez. A romantikus karakterdarab előretörését készíti elő. |
||
== Források == |
|||
* [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_546_zeneszerzes_alapjai/ch16.html Arnold Schoenberg: A zeneszerzés alapjai - 16. fejezet - XVI. A scherzo] |
|||
* [https://www.musiklexikon.ac.at/ml/musik_S/Scherzo.xml Scherzo - Österreichisches Musiklexikon] {{de}} |
|||
* [http://www.kislexikon.hu/index.php?f=scherzo Scherzo - Kislexikon.hu] |
|||
* {{Forrásjelzés-Pallas|szócikk=Scherzo|url=http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/090/pc009067.html#9}} |
|||
== További információk == |
|||
* [http://mek.niif.hu/00000/00056/html/220.htm Kisokos - Zenei fogalmak és kifejezések] |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{Portál|Zene|}} |
|||
[[Kategória:Zeneelmélet]] |
[[Kategória:Zeneelmélet]] |
A lap 2018. március 28., 22:15-kori változata
A scherzo zenei szakkifejezés, az olasz „tréfa” kifejezésből ered. Már a 16. században is felbukkan a fogalom, a capriccióhoz hasonló jelentésben. Szerepe a 18. század utolsó évtizedeiben nőtt meg. Haydn op. 33-as vonósnégyes sorozatának mellékneve (Gli scherzi) egyrészt arra utalt, hogy a menüettek helyén scherzo van, másrészt arra, hogy a zenei anyag rafinált, helyenként szokatlan módon lett feldolgozva.
Régebben azonos értelmű volt a scherzandóval, s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben – a szonátaszerű forma kifejlődésével – annak egyes tételei között a menüettet pótolta, míg végül mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott.
A menüettet Beethoven műveiben váltja fel (szimfóniákban, szonátákban) de megőrzi annak jellegzetes triós formáját. Mind ritmikáját, mint tematikáját a meglepetésre való törekvés jellemzi.
Mint önálló műforma Beethoven után fejlődött ki, s első szerep jutott e tekintetben Schubertnek, utána Mendelssohn, Schumann, Chopin magasultak ki e műforma eszményítésében. A scherzo hangulata mindig szeszélyes, tréfás, enyelgő, de ezt a hangulatot ritkán tartja meg kezdettől végig, hanem ellentétes hangulattal szakítja meg, s azután tér ismét vissza az eredetihez. A romantikus karakterdarab előretörését készíti elő.
Források
- Arnold Schoenberg: A zeneszerzés alapjai - 16. fejezet - XVI. A scherzo
- Scherzo - Österreichisches Musiklexikon (németül)
- Scherzo - Kislexikon.hu
- Bokor József (szerk.). Scherzo, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X