Ugrás a tartalomhoz

„Kao Hszing-csien” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Gao Xingjian lapot átneveztem Kao Hszing-csien névre (az átirányítást felülírva)
→‎Források: portál
 
(37 közbenső módosítás, amit 28 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Gao Xingjian.jpg|thumb|Gao Xingjian]]
{{pinjin és magyaros}}
{{pinjin és magyaros}}
{{Író infobox
⚫
{{kínai|Gao Xingjian|Kao Hszing-csien|高行健|címszó=1}} ({{kínai|[[Ganzhou]]|[[Ganzhou{{!}}Kancsou]]}}, [[Kína]] [[1940]]. [[január 4.]] –) [[kínaiak|kínai]] próza- és drámaíró, [[irodalmi Nobel-díj]]as ([[2000]]).
|kép=Gao Xingjian Galerie Simoncini Luxembourg 2012.jpg
|képméret=250px
|képaláírás=Kao Hszing-csien, 2012. szeptember
}}

⚫
{{kínai|Gao Xingjian|Kao Hszing-csien|高行健|címszó=1}} ({{kínai|[[Ganzhou]]|[[Ganzhou|Kancsou]]}}, [[Kína]] [[1940]]. [[január 4.]] –) [[kínaiak|kínai]] próza- és drámaíró, [[irodalmi Nobel-díj]]as ([[2000]]).


== Élete ==
== Élete ==
[[1940]]-ben született {{kínai|[[Jiangxi]]|Csianghszi|első=1}} tartományban, a kínai lakosságnak elhanyagolható részét alkotó polgári családban. Apja banktisztviselő, anyja amatőr színésznő volt. Elemi és középiskolai tanulmányait a népoktatási hálózatban végezte, majd a pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén szerzett francia szakos diplomát [[1962]]-ben, és egy idegen nyelvű könyvesbolthoz helyezték fordítónak.
[[1940]]-ben született {{kínai|[[Jiangxi]]|Csianghszi|első=1}} tartományban, a kínai lakosságnak elhanyagolható részét alkotó polgári családban. Apja banktisztviselő, anyja amatőr színésznő volt. Elemi és középiskolai tanulmányait a népoktatási hálózatban végezte, majd a pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén szerzett francia szakos diplomát [[1962]]-ben, és egy idegen nyelvű könyvesbolthoz helyezték fordítónak.
a
⚫
Mint oly sok értelmiségi társát, a [[kulturális forradalom]] idején őt is átnevelő táborba internálják. Itt jobbnak látja korábbi kéziratainak megsemmisítését.


⚫
Írásai csak a kulturális forradalom után, a hetvenes évek második felében jelenhettek meg. Ekkor már [[Peking]]ben tevékenykedett: fordított és a Kínai Írószövetség nemzetközi kapcsolatok bizottságánál vállalt munkát. [[1979]]-ben nyílik lehetősége külföldre utazni: több kínai író társaságában Párizsba megy, mint a francia delegáció tolmácsa, majd [[Olaszország]]ba látogat.
⚫
Mint oly sok értelmiségi társát, a [[kulturális forradalom]] idején őt is átnevelő táborba internálják. Itt jobbnak látja korábbi kéziratainak megsemmisítését.

⚫
Írásai csak a kulturális forrdalom után, a hetvenes évek második felében jelenhettek meg. Ekkor már [[Peking]]ben tevékenykedett: fordított és a Kínai Írószövetség nemzetközi kapcsolatok bizottságánál vállalt munkát. [[1979]]-ben nyílik lehetősége külföldre utazni: több kínai író társaságában Párizsba megy, mint a francia delegáció tolmácsa, majd [[Olaszország]]ba látogat.
[[1979]]-től Kínában és külföldön is publikálhatott, de [[1986]]-ban újabb tilalmakat róttak ki rá. Regényeit, színdarabjait az avantgárdhoz sorolják.
[[1979]]-től Kínában és külföldön is publikálhatott, de [[1986]]-ban újabb tilalmakat róttak ki rá. Regényeit, színdarabjait az avantgárdhoz sorolják.
[[1971]] és [[1974]] között {{kínai|Anhui|Anhuj|első=1}} tartomány déli részének egy isten háta mögötti falusi iskolájában tanított.
[[1971]] és [[1974]] között {{kínai|Anhui|Anhuj|első=1}} tartomány déli részének egy isten háta mögötti falusi iskolájában tanított.
[[1975]]-ben visszakerült Pekingbe, ahol egy a külföld számára kiadott folyóirat francia nyelvű kiadásának szerkesztője. [[1977]]-ben a Kínai Írószövetség nemzetközi osztályának munkatársa lett. [[1978]]-ban jelent meg első tanulmánya, a ''Pa Csin Párizsban.''
[[1975]]-ben visszakerült Pekingbe, ahol egy a külföld számára kiadott folyóirat francia nyelvű kiadásának szerkesztője. [[1977]]-ben a Kínai Írószövetség nemzetközi osztályának munkatársa lett. [[1978]]-ban jelent meg első tanulmánya, a ''Pa Csin Párizsban.''


1980-1987 között drámáit és novelláit több kínai irodalmi folyóirat is megjelentette. Ekkor lett a pekingi Népi Színház írója. Darabjai meglehetősen avantgárd műveknek számítottak a korabeli kínai irodalmi viszonyok között. Belépett a kommunista pártba, ekkor tájt írt művei teljesen mentesek voltak mindenfajta aktuál politikai reflexiótól, de nyugati stíluszeszközei, a kínai irodalomban merészen modernek számító újításai miatt több támadás is érte.
1980–1987 között drámáit és novelláit több kínai irodalmi folyóirat is megjelentette. Ekkor lett a pekingi Népi Színház írója. Darabjai meglehetősen avantgárd műveknek számítottak a korabeli kínai irodalmi viszonyok között. Belépett a kommunista pártba, ekkor tájt írt művei teljesen mentesek voltak mindenfajta aktuál politikai reflexiótól, de nyugati stíluszeszközei, a kínai irodalomban merészen modernek számító újításai miatt több támadás is érte.


[[1986]]-ben betiltották Bi'an (Másik part) című darabját, ettől kezdve egyetlen új írását sem jelenhetett meg. Hogy a zaklatásoknak elejét vegye, {{kínai|Xingjian|Hszing-csien}} elutazott pár hónapra a szecsuáni hegyekbe. Az utazás másik kiváltó oka volt, hogy az orvosok tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak nála. 15 000 kilométeres utat tett meg s közben megírta máig is egyik főművének tartott {{kínai|Lingshan|Lingsan|egyéb=Lélek-hegy}} című regényét. Végül [[1987]]-ben elhagyja Kínát és [[Franciaország]]tól kért és kapott politikai menedékjogot. [[1988]] óta Párizsban él, és felvette a francia állampolgárságot.
[[1986]]-ban betiltották Bi'an (Másik part) című darabját, ettől kezdve egyetlen új írását sem jelenhetett meg. Hogy a zaklatásoknak elejét vegye, {{kínai|Xingjian|Hszing-csien}} elutazott pár hónapra a szecsuáni hegyekbe. Az utazás másik kiváltó oka volt, hogy az orvosok tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak nála. 15 000 kilométeres utat tett meg s közben megírta máig is egyik főművének tartott {{kínai|Lingshan|Lingsan|egyéb=Lélek-hegy}} című regényét. Végül [[1987]]-ben elhagyja Kínát és [[Franciaország]]tól kért és kapott politikai menedékjogot. [[1988]] óta Párizsban él, és felvette a francia állampolgárságot.


[[1989]]-ben mutatták be {{kínai|Taowang|Taovang|egyéb=Menekültek}} című darabját, amely a {{kínai|Tiananmen|Tienanmen|első=1}} téri eseményeket is érintette. Kínában ekkor került végleg a tiltott írók listájára. A Lélek-hegy is Tajvanon jelent meg [[1989]]-ben.
[[1989]]-ben mutatták be {{kínai|Taowang|Taovang|egyéb=Menekültek}} című darabját, amely a {{kínai|Tiananmen|Tienanmen|első=1}} téri eseményeket is érintette. Kínában ekkor került végleg a tiltott írók listájára. A Lélek-hegy is Tajvanon jelent meg [[1989]]-ben.


[[2000]]-ben kapta megkapta az irodalmi Nobel-díjat "univerzális érvényességű életművéért, keserű éleslátásáért és nyelvi eredetiségéért, mely új utakat nyitott a kínai regény és dráma számára". Az elimerést, amely az egész világ figyelmét felhívta a hazájában méltatlanul mellőzött íróra, Kínában hivatalosan is ambivalens érzésekkel, hallgatással fogadták. Már ekkor is világszerte elismert író volt: művei számtalan nyelven megjelentek, drámáit a világ nagy színházai tűzték műsorra. Európában először [[Magyarország]]on került bemutatásra {{kínai|Chezhan|Csöcsan|egyéb=A buszmegálló}} című darabja, igaz, azóta eléggé mostohán bánnak vele a magyar kiadók. (2008-ig kellett várni a Lélekhegy megjelenésére s előtte csak egy novelláját, egy versét és A buszmegállót jelentette meg a [[Nagyvilág (folyóirat, 1956–)|Nagyvilág]], meg a Lélek-hegy első fejezetét a [[Vigilia]]!)
[[2000]]-ben kapta megkapta az irodalmi Nobel-díjat "univerzális érvényességű életművéért, keserű éleslátásáért és nyelvi eredetiségéért, mely új utakat nyitott a kínai regény és dráma számára". Az elismerést, amely az egész világ figyelmét felhívta a hazájában méltatlanul mellőzött íróra, Kínában hivatalosan is ambivalens érzésekkel, hallgatással fogadták. Már ekkor is világszerte elismert író volt: művei számtalan nyelven megjelentek, drámáit a világ nagy színházai tűzték műsorra. Európában először [[Magyarország]]on került bemutatásra {{kínai|Chezhan|Csöcsan|egyéb=A buszmegálló}} című darabja, igaz, azóta eléggé mostohán bánnak vele a magyar kiadók. (2008-ig kellett várni a Lélekhegy megjelenésére s előtte csak egy novelláját, egy versét és A buszmegállót jelentette meg a [[Nagyvilág (folyóirat, 1956–)|Nagyvilág]], meg a Lélek-hegy első fejezetét a [[Vigilia]]!)


== Munkássága ==
== Munkássága ==


{{kínai|Xingjiant|Hszing-csient}} nem jellemzi a közvetlen politizálás, két főművét, az esszé-dokumentumregény Egy ember bibliáját (Yige ren de shengjing) és a Lélek-hegyet, amelyben több személyben, több nézőpontból ír önmagáról, a külföldön élő kínai elemzők általában a lélek mélyéig ható önelemzéséért, újszerű szerkesztésmódjáért értékelik nagyra. A Lélek-hegy forrása a már említett otthoni utazása. Öt hónap alatti izenötezer kilométert tett meg a [[Jangce]] mentén, régi templomokat keresve fel, az élet értelméről elmélkedve, erőt gyűjteni a múltból, megtalálni lelke nyugalmát. A regény megmutatja, hogy ősi hiedelmek, sámán énekek, félelmetes misztikus történetek gyűjtése során, hogyan válik a lélek a képzelet által szabaddá.
{{kínai|Xingjiant|Hszing-csient}} nem jellemzi a közvetlen politizálás, két főművét, az esszé-dokumentumregény Egy ember bibliáját (Yige ren de shengjing) és a Lélek-hegyet, amelyben két személyben, két nézőpontból ír önmagáról, a külföldön élő kínai elemzők általában a lélek mélyéig ható önelemzéséért, újszerű szerkesztésmódjáért értékelik nagyra. A Lélek-hegy forrása a már említett otthoni utazása. Öt hónap alatt tizenötezer kilométert tett meg a [[Jangce]] mentén, régi templomokat keresve fel, az élet értelméről elmélkedve, erőt gyűjteni a múltból, megtalálni lelke nyugalmát. A regény megmutatja, hogy ősi hiedelmek, sámán énekek, félelmetes misztikus történetek gyűjtése során, hogyan válik a lélek a képzelet által szabaddá.


"Az avantgárd színház kínai atyja" összesen tizennyolc színdarabot írt, ezeket maga fordította franciára, a legutolsót pedig már ezen a nelyven fogalmazta, ennek tervezet kínai változata el sem készült.
"Az avantgárd színház kínai atyja" összesen tizennyolc színdarabot írt, ezeket maga fordította franciára, a legutolsót pedig már ezen a nyelven fogalmazta, ennek tervezet kínai változata el sem készült.


Drámáira a legnagyobb hatást [[Bertolt Brecht|Brecht]], [[Antonin Artaud|Artaud]] és [[Samuel Beckett|Beckett]] művei gyakorolták. A buszmegálló egyértelműen a Beckett-nél jól ismert várakozás motívumra épül.
Drámáira a legnagyobb hatást [[Bertolt Brecht|Brecht]], [[Antonin Artaud|Artaud]] és [[Samuel Beckett|Beckett]] művei gyakorolták. A buszmegálló egyértelműen a Beckett-nél jól ismert várakozás motívumra épül.


Az első otthoni támadások azzal vádolták, hogy a kínai hagyományoktól idegen eszközöket használ. Ekkor készült nagy elméleti írásában arra hivatkozott, hogy az egész modern kínai irodalom nyugati hatásra jött létre.
Az első otthoni támadások azzal vádolták, hogy a kínai hagyományoktól idegen eszközöket használ. Ekkor készült nagy elméleti írásában arra hivatkozott, hogy az egész modern kínai irodalom nyugati hatásra jött létre.
52. sor: 57. sor:
== Magyarul megjelent művei ==
== Magyarul megjelent művei ==


*''A buszmegálló'' (dráma, Polonyi Balázs fordítása, Nagyvilág, 1984/3.)
*''A buszmegálló'' (dráma, Polonyi Balázs fordítása, ''Nagyvilág'', 1984/3.)
*''Mondom sündisznó'' (vers, Lackfi János fordítása, Nagyvilág, 2001.)
*''Mondom sündisznó'' (vers, Lackfi János fordítása, ''Nagyvilág'', 2001.)
*''A barát'' (novella, Polonyi Péter fordítása, Nagyvilág, 2001/1.)
*''A barát'' (novella, Polonyi Péter fordítása, ''Nagyvilág'', 2001/1.)
*''Lélek-hegy'' (a regény első fejezete, Zombory Klára fordítása, Vigilia 2004/7.)
*''Lélek-hegy'' (a regény első fejezete, Zombory Klára fordítása, ''Vigilia'', 2004/7.)
*''Lélek-hegy'' (a teljes regény, Kiss Marcell fordítása, Noran kiadó, 2008)
*''Lélek-hegy''; ford., jegyz. Kiss Marcell; Noran, Bp., 2008 [a teljes regény]
*''Horgászbotot nagyapámnak'' (Kínai dekameron, Noran kiadó, 2008)
*''Horgászbotot nagyapámnak'' (in: ''Kínai dekameron'', Noran kiadó, 2008)


== Felhasznált irodalom ==
== Források ==
*Polonyi Péter: ''Az első kínai író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott'', tanulmány, Nagyvilág, 2000
*Polonyi Péter: ''Az első kínai író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott'', tanulmány, Nagyvilág, 2000
*K. Jakab Antal: ''Irodalmi Nobel-díjasok lexikona'', Saxum, 2002
*K. Jakab Antal: ''Irodalmi Nobel-díjasok lexikona'', Saxum, 2002
65. sor: 70. sor:
*A kiadó utószava a Lélek-hegy kiadásához
*A kiadó utószava a Lélek-hegy kiadásához


{{Nemzetközi katalógusok}}
{{IrodalmiNobelDíj1976-2000}}
{{IrodalmiNobelDíj1976-2000}}
{{portál|irodalom||Kína|-}}

[[Kategória:Kínai költők, írók]]
[[Kategória:Kínai költők, írók]]
[[Kategória:Irodalmi Nobel-díjasok]]
[[Kategória:Irodalmi Nobel-díjasok]]
[[Kategória:1940-ben született személyek]]

[[Kategória:Kínai Nobel-díjasok]]
[[en:Gao Xingjian]]
[[Kategória:Élő személyek]]
[[an:Gao Xingjian]]
[[ar:جاو كسينغجيان]]
[[az:Qao Sinsyan]]
[[be:Гаа Сінцянь]]
[[be-x-old:Гао Сынцянь]]
[[bg:Гао Синдзиен]]
[[bn:গাও শিংশিয়ান]]
[[br:Gao Xingjian]]
[[bs:Gao Xingjian]]
[[ca:Gao Xingjian]]
[[cs:Kao Sing-ťien]]
[[de:Gao Xingjian]]
[[es:Gao Xingjian]]
[[et:Gao Xingjian]]
[[fa:گائو شینگجیان]]
[[fi:Gao Xingjian]]
[[fr:Gao Xingjian]]
[[gan:高行健]]
[[gd:Gao Xingjian]]
[[gl:Gao Xingjian]]
[[hi:गौ चिञ्जयान]]
[[hr:Gao Šingjian]]
[[id:Gao Xingjian]]
[[ilo:Gao Xingjian]]
[[io:Gao Xingjian]]
[[is:Gao Xingjian]]
[[it:Gao Xingjian]]
[[ja:高行健]]
[[ko:가오싱젠]]
[[ku:Gao Xingjian]]
[[la:Gao Xingjian]]
[[nl:Gao Xingjian]]
[[no:Gao Xingjian]]
[[oc:Gao Xingjian]]
[[pl:Gao Xingjian]]
[[pnb:گاو زیجین]]
[[pt:Gao Xingjian]]
[[ro:Gao Xingjian]]
[[ru:Гао Синцзянь]]
[[simple:Gao Xingjian]]
[[sk:Sing-ťien Kao]]
[[sr:Гао Сингђијан]]
[[sv:Gao Xingjian]]
[[sw:Gao Xingjian]]
[[tr:Gao Xingjian]]
[[uk:Гао Сінцзянь]]
[[vi:Cao Hành Kiện]]
[[yo:Gao Xingjian]]
[[zh:高行健]]
[[zh-min-nan:Ko Hêng-kiān]]
[[zh-yue:高行健]]

A lap jelenlegi, 2021. augusztus 12., 08:36-kori változata

 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Kao Hszing-csien
Kao Hszing-csien, 2012. szeptember
Kao Hszing-csien, 2012. szeptember
Élete
Született1940. január 4. (84 éves)
Ganxian District, Kína
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (2000, 9 000 000 kr)
  • honorary doctor of the Chinese University of Hong Kong
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2022. április 6.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kao Hszing-csien témájú médiaállományokat.

Kao Hszing-csien (高行健, Gao Xingjian) (Kancsou, Kína 1940. január 4. –) kínai próza- és drámaíró, irodalmi Nobel-díjas (2000).

Élete

[szerkesztés]

1940-ben született Csianghszi (Jiangxi) tartományban, a kínai lakosságnak elhanyagolható részét alkotó polgári családban. Apja banktisztviselő, anyja amatőr színésznő volt. Elemi és középiskolai tanulmányait a népoktatási hálózatban végezte, majd a pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén szerzett francia szakos diplomát 1962-ben, és egy idegen nyelvű könyvesbolthoz helyezték fordítónak. a Mint oly sok értelmiségi társát, a kulturális forradalom idején őt is átnevelő táborba internálják. Itt jobbnak látja korábbi kéziratainak megsemmisítését.

Írásai csak a kulturális forradalom után, a hetvenes évek második felében jelenhettek meg. Ekkor már Pekingben tevékenykedett: fordított és a Kínai Írószövetség nemzetközi kapcsolatok bizottságánál vállalt munkát. 1979-ben nyílik lehetősége külföldre utazni: több kínai író társaságában Párizsba megy, mint a francia delegáció tolmácsa, majd Olaszországba látogat. 1979-től Kínában és külföldön is publikálhatott, de 1986-ban újabb tilalmakat róttak ki rá. Regényeit, színdarabjait az avantgárdhoz sorolják. 1971 és 1974 között Anhuj (Anhui) tartomány déli részének egy isten háta mögötti falusi iskolájában tanított. 1975-ben visszakerült Pekingbe, ahol egy a külföld számára kiadott folyóirat francia nyelvű kiadásának szerkesztője. 1977-ben a Kínai Írószövetség nemzetközi osztályának munkatársa lett. 1978-ban jelent meg első tanulmánya, a Pa Csin Párizsban.

1980–1987 között drámáit és novelláit több kínai irodalmi folyóirat is megjelentette. Ekkor lett a pekingi Népi Színház írója. Darabjai meglehetősen avantgárd műveknek számítottak a korabeli kínai irodalmi viszonyok között. Belépett a kommunista pártba, ekkor tájt írt művei teljesen mentesek voltak mindenfajta aktuál politikai reflexiótól, de nyugati stíluszeszközei, a kínai irodalomban merészen modernek számító újításai miatt több támadás is érte.

1986-ban betiltották Bi'an (Másik part) című darabját, ettől kezdve egyetlen új írását sem jelenhetett meg. Hogy a zaklatásoknak elejét vegye, Hszing-csien elutazott pár hónapra a szecsuáni hegyekbe. Az utazás másik kiváltó oka volt, hogy az orvosok tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak nála. 15 000 kilométeres utat tett meg s közben megírta máig is egyik főművének tartott Lingsan (Lingshan, Lélek-hegy) című regényét. Végül 1987-ben elhagyja Kínát és Franciaországtól kért és kapott politikai menedékjogot. 1988 óta Párizsban él, és felvette a francia állampolgárságot.

1989-ben mutatták be Taovang (Taowang, Menekültek) című darabját, amely a Tienanmen (Tiananmen) téri eseményeket is érintette. Kínában ekkor került végleg a tiltott írók listájára. A Lélek-hegy is Tajvanon jelent meg 1989-ben.

2000-ben kapta megkapta az irodalmi Nobel-díjat "univerzális érvényességű életművéért, keserű éleslátásáért és nyelvi eredetiségéért, mely új utakat nyitott a kínai regény és dráma számára". Az elismerést, amely az egész világ figyelmét felhívta a hazájában méltatlanul mellőzött íróra, Kínában hivatalosan is ambivalens érzésekkel, hallgatással fogadták. Már ekkor is világszerte elismert író volt: művei számtalan nyelven megjelentek, drámáit a világ nagy színházai tűzték műsorra. Európában először Magyarországon került bemutatásra Csöcsan (Chezhan, A buszmegálló) című darabja, igaz, azóta eléggé mostohán bánnak vele a magyar kiadók. (2008-ig kellett várni a Lélekhegy megjelenésére s előtte csak egy novelláját, egy versét és A buszmegállót jelentette meg a Nagyvilág, meg a Lélek-hegy első fejezetét a Vigilia!)

Munkássága

[szerkesztés]

Hszing-csient nem jellemzi a közvetlen politizálás, két főművét, az esszé-dokumentumregény Egy ember bibliáját (Yige ren de shengjing) és a Lélek-hegyet, amelyben két személyben, két nézőpontból ír önmagáról, a külföldön élő kínai elemzők általában a lélek mélyéig ható önelemzéséért, újszerű szerkesztésmódjáért értékelik nagyra. A Lélek-hegy forrása a már említett otthoni utazása. Öt hónap alatt tizenötezer kilométert tett meg a Jangce mentén, régi templomokat keresve fel, az élet értelméről elmélkedve, erőt gyűjteni a múltból, megtalálni lelke nyugalmát. A regény megmutatja, hogy ősi hiedelmek, sámán énekek, félelmetes misztikus történetek gyűjtése során, hogyan válik a lélek a képzelet által szabaddá.

"Az avantgárd színház kínai atyja" összesen tizennyolc színdarabot írt, ezeket maga fordította franciára, a legutolsót pedig már ezen a nyelven fogalmazta, ennek tervezet kínai változata el sem készült.

Drámáira a legnagyobb hatást Brecht, Artaud és Beckett művei gyakorolták. A buszmegálló egyértelműen a Beckett-nél jól ismert várakozás motívumra épül.

Az első otthoni támadások azzal vádolták, hogy a kínai hagyományoktól idegen eszközöket használ. Ekkor készült nagy elméleti írásában arra hivatkozott, hogy az egész modern kínai irodalom nyugati hatásra jött létre.

Drámák

[szerkesztés]
  • A tökéletes jel (Juedui xinhao, 1982)
  • A buszmegálló (Chezhan, 1985)
  • A vademberek (Yeren, 1985)
  • A másik part (Bi'an, 1986)
  • Sötét város (Mingcheng, 1988)
  • Sheng Sheng MAn átváltozása (Sheng Sheng MAn biantai, 1989)
  • Menekültek (Taowang, 1989)
  • Halálvilág (Shengsijie, 1991)
  • A Shanhaijing története (Shangaijing Zhuan, 1992)
  • Párbeszéd és viszontkérdés (Duihua yu fanije, 1992)
  • Éjszakai Isten (Yeyoushen, 1999)
  • Augusztusi hó (Bayue xue, 2000)

Próza

[szerkesztés]
  • Horgászbot nagyapámnak (Gei wo laoye mai yugan, 1986, novellagyűjtemény)
  • Lélek-hegy (Lingshan, 1989, regény)
  • Egy ember bibliája (Yige ren de shengjing, 1998, regény)

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • A buszmegálló (dráma, Polonyi Balázs fordítása, Nagyvilág, 1984/3.)
  • Mondom sündisznó (vers, Lackfi János fordítása, Nagyvilág, 2001.)
  • A barát (novella, Polonyi Péter fordítása, Nagyvilág, 2001/1.)
  • Lélek-hegy (a regény első fejezete, Zombory Klára fordítása, Vigilia, 2004/7.)
  • Lélek-hegy; ford., jegyz. Kiss Marcell; Noran, Bp., 2008 [a teljes regény]
  • Horgászbotot nagyapámnak (in: Kínai dekameron, Noran kiadó, 2008)

Források

[szerkesztés]
  • Polonyi Péter: Az első kínai író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott, tanulmány, Nagyvilág, 2000
  • K. Jakab Antal: Irodalmi Nobel-díjasok lexikona, Saxum, 2002
  • Zombory Klára: Gao Xingjian, tanulmány, Vigilia, 2004
  • A kiadó utószava a Lélek-hegy kiadásához
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kao_Hszing-csien&oldid=24124287”