A buddhizmus terjedése a selyemúton
Indiából kikerülve a buddhizmus a kereskedelmi útvonalak mentén, az azokon közlekedő karavánok és hittérítő szerzetesek segítségével haladt területről területre. Az útvonalak közül a legjelentősebben a selyemút mentén terjedt a buddhizmus.[1] Így érkezett legelőször Kína területére is, a Han-dinasztia idején az 1-2. században.[2][3] Ebből az időből valók a kína területén tevékenykedő buddhista szerzetesek (mind külföldi) első fordításai, feltehetően a Kusán Birodalom Tarim-medencébe való benyomulásának és a gréko-buddhizmus terjedésének következtében.[4]
A közép-ázsiai és kínai buddhizmus közvetlen kapcsolata folytatódott a 3-7. századokban, egészen a Tang időszakikg. A 4. századtól Fahszien (395–414), majd később Hszüan-cang (629–644) kínai buddhista szerzetesek észak-indiai zarándoklatai által lehetőség nyílt az eredeti források tanulmányozására is. Ebben az időszakban az India észak részét Kínával összekötő szárazföldi útvonalak többsége a buddhista Kusán, majd a Heftalita Birodalom fennhatósága alá tartoztak. Ezekben az évszázadokban az indiai buddhizmus és a nyugati hatások (gréko-buddhizmus) kereszteződésével számos iskola jött létre Közép-Ázsiában és Kínában.
Később a 7. században elérte Kínát az "ezoterikus buddhizmus" (vadzsrajána) indiai formája. A 8. században kialakult a vadzsrajána ágból a tibeti buddhizmus is. Azonban onnantól kezdve, hogy a muszlimok meghódították Transzoxániát és a 740-es években létrejött az Ujgur Birodalom, a buddhizmus terjedése a selyemúton egyre kevésbé volt számottevő.
A hinduizmus feltámadásának és a muszlim terjeszkedésnek köszönhetően ekkor már Indiában is hanyatlásnak indult a buddhizmus. A Tang-dinasztia időszaka utáni kínai buddhizmus elnyomás alá került a 9. században viszont még nem alakultak ki a koreai és japán hagyományok.
A buddhizmus terjedése
Első találkozások
A buddhizmus a selyemúton keresztül érkezett Kínába. A kínai selyemmel való igen jól jövedelmező kereskedés a Han-dinasztia (i.e. 206 – i.sz. 220) kezdődött ezen az útvonalon, amely a Földközi-tengertől elért a Nagy Sándor által létrehozott hellenisztikus királyságok (i.e. 323 - i.e. 63) rendszerén át a mai Afganisztánon és Tádzsikisztánon keresztül Kína határáig (Alexandreia-Eszaté - azaz a "Legtávolabbi Alexandria")[5]. A selyemúton az első megálló a mai Afganisztán területén található, egykor hatalmas Görög-Baktriai királyság (i.e. 250 - i.e. 125) és a mai Pakisztán területén elhelyezkedő Indo-görög királyság (i.e. 180 - i.sz. 10) volt, amelyek közel 300 éven keresztül támogatták a buddhizmust (Gréko-buddhizmus).
Egy félig legendás történet szerint a buddhizmus a selyemúton keresztül akkor érkezett Kínába, amikor az 1. században a Han-dinasztia Ming császára egy követet küldött nyugatra. Az ebből a forrásból származó történetet azonban nem fogadja el mindenki. A tényleges kölcsönhatás az idegen országokkal csak a 2. században kezdődött, amikor a Kusán Birodalom behatolt a Kína területéhez tartozó Tarim-medencébe. Az első hittérítők és fordítók feltehetően pártusok, szogdok vagy kusánok voltak.[6]
Közép-ázsiai hittérítők
A 2. század közepén a Kusán Birodalom Kaniska király uralma alatt behatolt Közép-Ázsiába, olyan területeket foglalva el a Tarim-medencében, mint Kasgar, Hotan and Jarkand. Ennek következményeképpen jelentősen megerősödtek a kölcsönhatások az itteni népek között és hamarosan aktivizálódtak a közép-ázsiai szerzetesek olyan városokban, mint Lojang vagy olykor Nanking. Kiemelkedő jelentőségű fordítások származnak ebből az időszakból. Támogatták mind a hínajána és a mahájána szövegeket. Ebből az időszakból harminchét korai buddhista fordítás maradt fenn.
Kínai zarándoklatok Indiába
A 4. századtól kezdve kínai zarándokok is elvándoroltak önállóan a selyemúton Indiába, a buddhizmus szülőföldjére, hogy az eredeti szövegekkel közelebbről is megismerkedhessenek. A kínai források szerint a legelső kínai felszentelt pap Csu Csihszing volt, aki 260-ban utazgatott Közép-Ázsiában a buddhizmus tanait keresve. Mégis Fahszien szerzetes indiai zarándoklatát tartják a legjelentősebbnek (395–414) ebben az időszakban, aki a selyemúton keresztül elért Indiába, hat évig tanulmányokat folytatott különböző kolostorokban, majd tengeren keresztül érkezett vissza Kínába. Hszuan Csang (629–644) és Hjecso Koreából utaztak Indiába.[7] Az útbeszámolókból rengeteg értékes információ maradt fenn.
Kereskedők
Az i.e. 5-6. században a kereskedelem és a készpénz egyre fontosabbá vált. A kereskedőknek jobban tetszett a buddhista erkölcs, mint a hagyományos vallásoké, amelyek úgy tűnt, hogy az újonnan kialakuló társadalmi osztályokkal nem igazán törődtek. A kereskedők támogatták a selyemút mentén lévő buddhista kolostorokat, cserébe a kolostorokban meg is szállhattak éjszakára. Ilyen módon a kereskedők elszállították távoli helyekre a buddhizmus tanait,[8] valamint közreműködtek a közösségen belüli diaszpórák kialakításában, amelyek idővel a buddhista kultúrára épültek. Emiatt ezek a közösségek műveltségi központokká is váltak, amelyeknek jól szervezett piacaik és raktáraik voltak.[9] A buddhizmus terjedése a selyemúton hozzávetőlegesen a 7. századig tartott, amikor az iszlám vallás hatalmas fejlődésnek indult.
Hanyatlás
Közép-Ázsiában a buddhizmus a 7. században hanyatlásnak indult a muszlimok transzoxániai hadjáratával, amelynek fordulópontja a Talasz-folyó menti csata volt 751-ben. Ennek következményeképpen a helyi kusán buddhista kultúra teljesen eltűnt a Tarim-medencéből a 8. század második felében.
A 9. századtól az egyes túlélő buddhista iskolák egymástól függetlenül fejlődtek tovább. Az élénk kínai kultúra fokozatosan magába olvasztotta a buddhista tanításokat, míg egy jellegzetesen kínai buddhista irányzat alakult ki. A Tarim-medence keleti részén a közép-ázsiai buddhizmus átmenekítődött a középkori ujgur Karakitán királyságba (lásd Bezeklik Ezer Buddha-barlangok), és a buddhizmus lett a Mongol Birodalom és a Csagatáj kánság vallása is. Ez a buddhizmus az ojrátokon keresztül eljutott kalmuk néphez is, akik a 17. században a Kaszpi-tenger mellett telepedtek le. Ezeket leszámítva a közép-ázsiai buddhizmus csak Tibetben és Mongóliában maradt fenn.
Művészi hatások
A közép-ázsiai hittérítők a selyemút mentén jelentős hatással voltak a művészetekre is. Ez szemmel látható a Tarim-mendencében található Szerindia művészetében a 2. és 11. század között, a mai Hszincsiang területén.
A szerindiai művészet gyakran Gandhára gréko-buddhista művészetéből ered. Ebben ötvöződik az indiai és a görög művészet.
Ennek a kölcsönhatásnak erőteljesen kínaiasított változata szintén megtalálható a Tarim-medence keleti részén, például Dunguangban.
A selyemút művészi hatásai egészen Japánig terjedtek, például a japán istenek ábrázolásai az építészeti motívumokban. (lásd gréko-buddhista művészet).
Kapcsolódó szócikkek
Források
- ↑ www.birtalan.innerasia.hu - Radics Péter: Bulguksa
- ↑ Zürcher (1972), pp. 22–27.
- ↑ Hill (2009), p. 30, a Hou Hanshu kínai nyelvű változata, és p. 31 a fordítása.
- ↑ Zürcher (1972), p. 23.
- ↑ www.mult-kor.hu - Nagy Sándor elfeledett birodalma - 2004.12.08., olvasva: 2014.12.03.
- ↑ Foltz, "Religions of the Silk Road", pp. 37–58
- ↑ Ancient Silk Road Travellers
- ↑ Jerry H. Bentley, Old World Encounters: Cross-Cultural Contacts and Exchanges in Pre-Modern Times (New York: Oxford University Press, 1993), 43-44.
- ↑ Jerry H. Bentley, Old World Encounters: Cross-Cultural Contacts and Exchanges in Pre-Modern Times (New York: Oxford University Press, 1993), 48.
Jegyzetek
- Paul Demieville (1986). "Philosophy and Religion from Han to Sui", in The Cambridge History of China: Volume I: the Ch'in and Han Empires, 221 BC. – AD. 220. Szerk.: Denis Twitchett és Michael Loewe. Cambridge University Press. Pp. 808–873.
- Draper, Gerald (1995). The contribution of the Emperor Asoka Maurya to the development of the humanitarian ideal in warfare. International Review of the Red Cross, No. 305.
- Dubs, Homer H. (1937). The "Golden Man" of Former Han Times. T’oung Pao 33.1: 1-14.
- Hill, John E. (2009) Through the Jade Gate to Rome: A Study of the Silk Routes during the Later Han Dynasty, 1st to 2nd Centuries CE. BookSurge, Charleston, Dél-Carolina. ISBN 978-1-4392-2134-1.
- Loewe, Michael (1986). "The Religious and Intellectual Background", in The Cambridge History of China: Volume I: the Ch'in and Han Empires, 221 BC. – AD. 220, 649–725. Szerk.: Denis Twitchett és Michael Loewe. Cambridge University Press.
- Saunders, Kenneth J. (1923). "Buddhism in China: A Historical Sketch", The Journal of Religion, Vol. 3.2, pp. 157–169; Vol. 3.3, pp. 256–275.
- Whitfield, Roderick, Whitfield, Susan, and Agnew, Neville (2000). Cave temples of Mogao: art and history on the silk road. Getty Publications.
- Williams, Paul (2005). Buddhism: Buddhist origins and the early history of Buddhism in South and Southeast Asia. Taylor & Francis.
- Zürcher, Erik (2007). The Buddhist Conquest of China, 3rd ed. Leiden. E. J. Brill. 1st ed. 1959, 2nd ed. 1972.
- Zürcher, E. (1990). "Han Buddhism and the Western Region", - Thought and Law in Qin and Han China: Studies Dedicated to Anthony Hulsewe on the Occasion of His Eightieth Birthday, szerk.: W.L. Idema és E. Zurcher, Brill, pp. 158–182.
További jegyzetek
- China's Holy Mountain: An Illustrated Journey into the Heart of Buddhism - Christoph Baumer. I.B.Tauris, London 2011. www.ibtauris.com ISBN 978-1-84885-700-1
- Religions of the Silk Road, Richard Foltz, Palgrave Macmillan, 2. kiadás, 2010, ISBN 978-0-230-62125-1
- The Silk Road Journey with Xuanzang, Sally Hovey Wriggins, Westview Press, 2004, ISBN 0-8133-6599-6