Passuth László
| Passuth László | |
 | |
| Víz tükrére krónikát írni című művében Csigó László felvétele | |
| Élete | |
| Születési név | Passuth László Alfréd |
| Született | 1900. július 15. Budapest |
| Elhunyt | 1979. június 19. (78 évesen) Balatonfüred |
| Sírhely | Balatonarács |
| Nemzetiség | magyar |
| Gyermekei | Passuth Krisztina |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | történelmi regény |
| Első műve | Eurázia |
| Fontosabb művei | Esőisten siratja Mexikót Nápolyi Johanna Sasnak körme között Négy szél Erdélyben Sárkányfog |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Passuth László témájú médiaállományokat. | |
Passuth László (Budapest, 1900. július 15. – Balatonfüred, 1979. június 19.) író, műfordító, Passuth Krisztina művészettörténész édesapja.
Életpályája
Passuth Ferenc József szolgabíró és Éber (Ellenberger) Emánuella Eugénia[1][2] gyermekeként született.[3] Nagybátyja Éber Antal közgazdasági író, politikus volt. 1901-ben családja Kolozsvárra költözött, középiskoláit is itt végezte. 1920-ban került Budapestre. Édesanyja a rákospalotai Villasoron vásárolt házat, Passuth életének több szakaszában élt Rákospalotán, illetve Újpesten.[4]
Jogi diplomát szerzett a szegedi egyetem jogtudományi karán. 1919 és 1950 között banktisztviselőként dolgozott, majd 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói művei az 1920-as évek közepétől több folyóiratban (Nyugat, Szép Szó, Magyar Szemle, Jelenkor, Válasz stb.) jelentek meg. Első, Eurázia című regényét 1937-ben adták ki. Ezután számos regényt írt, alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult és művészi stílusban. Manapság az irodalombarátok ellentmondásosan ítélik meg, időnként fellángol a vita könyveinek olvasmányosságáról. Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. 1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották. Ezt a tisztségét egészen 1960-ig töltötte be, ám 1948 és 1957 között csak formálisan, háttérbe szorítva, mivel 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből. Számos nyelvből fordított – 1956-ig csak fordításai jelenthettek meg. 1956-tól visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a "tűrt" kategóriában – viszont számos műve jelent meg külföldön. Életrajzi, művészettörténeti írásai itthon is a legolvasottabb művek közé tartoztak.
Házastársa békási Békésy Lola Alojzia volt, akivel 1936. június 25-én Budapesten kötött házasságot.[5] A házassággal Békésy György Nobel-díjas biofizikus sógora lett.
Sírja a balatonarácsi temetőben található.
Művei
- Eurázia (regény, Budapest, 1937);
- Esztergomi symposion (tanulmányok, Budapest, 1937);
- Esőisten siratja Mexikót (történelmi regény Hernando Cortezről, Budapest, 1939);
- Nápolyi Johanna (történelmi regény, Budapest, 1940);
- A lombard kastély (regény, Budapest, 1940-1944);
- A bíborbanszületett (történelmi regény (Immanuel császár élete és III. Béla magyar király indíttatása, Budapest, 1943);
- Forgóajtó (regény, Budapest, 1944);
- Felhő és oázis (regény, Budapest, 1946);
- Fekete bársonyban (történelmi regény, Budapest, 1946);
- Idegenek (regény, Budapest, 1949);
- Sasnak körme között (történelmi regény Zrínyi Ilonáról, Budapest, 1956);
- A mantuai herceg muzsikusa (történelmi regény, Claudio Monteverdiről, Budapest, 1957);
- Négy szél Erdélyben (történelmi regény a Báthory családról (Báthory István és kora), Budapest, 1957);
- Lagunák (történelmi regény, Budapest, 1958);
- Megszólal a sírvilág (regény, Budapest, 1959);
- Édenkert az óceánban (regényes útirajz, Budapest, 1959);
- Sárkányfog (történelmi regény a Báthory családról, (Báthory Zsigmond és kora), Budapest, 1960);
- A harmadik udvarmester (történelmi regény, Budapest, 1962);
- Ravennában temették Rómát (történelmi regény Nagy Teodorikról, Budapest, 1963);
- Aranyködben fáznak az istenek (történelmi regény (Raffaello és koráról), Budapest, 1964);
- Kutatóárok (önéletrajz, Budapest, 1966);
- Madrigál (történelmi regény, (Carlo Gesualdoról), Budapest, 1968);
- Rézkor (önéletrajz, Budapest, 1969);
- Örök Hispánia (útirajz, Budapest, 1969);
- Hétszer vágott mező (történelmi regény, 1-2. (III. Béla halálától II. Endre haláláig) k., Budapest, 1970);
- Nápoly (ismeretterjesztő könyv, Budapest, 1972);
- Találkoztam Esőistennel (útleírás, Budapest, 1972);
- Gyilokjáró (önéletrajz, Budapest, 1973);
- Tört királytükör (történelmi regény (Luxemburgi Zsigmond koráról), Budapest, 1974);
- Emlék és folytatás (regény, Budapest, 1975);
- Tornyok árnyékában (cikkek, tanulmányok, úti jegyzetek, Budapest, 1977);
- Barlangképek (önéletrajz, Budapest, 1978);
- Medúzafej (történelmi regény, 1979);
- Víz tükrére krónikát írni (történelmi regény, (Mo. 1540-1571 között), Budapest, 1980);
- Tíz esztendő tető alatt (önéletrajz, Budapest, 1981);
- Anselmus (történelmi regény, Budapest, 1983).
- Perszephoné (történelmi regény, Budapest 2011).
Emlékezete
-
Emléktáblája egykori lakhelyén
Budapest, II. kerület, Rózsahegy utca 1/a -
Emléktáblája Balatonfüreden -
Sírja a balatonarácsi temetőben -
Passuth László római katolikus temető Balatonarácson
Jegyzetek
- ↑ Ellenberger Eugénia születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1039/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Éber Emánuella keresztelési bejegyzése az újpesti rk. keresztelési akv. 183/1882. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1042/1898. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát): Ember, város: Passuth László. XV. kerületi blog, 2015. szeptember 14. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 285/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
Források
További információk
