Ugrás a tartalomhoz

Jérôme Bonaparte

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jérôme Bonaparte

Vesztfália királya
Uralkodási ideje
1807 1813
Életrajzi adatok
UralkodóházBonaparte
Született1784. november 15.
Ajaccio, Korzika
Elhunyt1860. június 24. (75 évesen)
Vilgénis kastély, Massy Franciaország
NyughelyeInvalidusok dómja
ÉdesapjaCarlo Buonaparte
ÉdesanyjaLetizia Ramolino
Testvére(i)
HázastársaElizabeth Patterson
HázastársaWürttembergi Katalin
GyermekeiJérôme Napoleon Bonaparte–Patterson
Jérôme Napoléon Charles Bonaparte, Montfort hercege
Mathilde Laetitia Bonaparte
Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte
Jérôme Bonaparte aláírása
Jérôme Bonaparte aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jérôme Bonaparte témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jérôme Bonaparte eredeti olasz nevén Roland Buonaparte (Ajaccio, 1784. november 15. – Vilgénis kastély Massy, 1860. június 24.), Vesztfália királya, Franciaország marsallja, I. Napóleon legfiatalabb öccse, a testvérek közül az egyetlen, akinek a pályafutása átnyúlt Charles-Louis Bonaparte (a későbbi III. Napóleon) második francia császárságába. Uralkodói neve Jeromos Napóleon volt, franciául: Jérôme Napoléon (JN), illetve németül: Hieronymus Napoleon (HN).

Élete

[szerkesztés]

1800-tól a konzuli gárda tagja volt. Nem sokkal azután, hogy egy párbajban megsebesült, áthelyezték a haditengerészethez. A Nyugat-indiai-szigeteknél (a Nagy-Antilláknál) elhagyta hajóját és az Egyesült Államokba ment. 1803. december 24-én feleségül vette Elisabeth Pattersont, akit 1805-ben áthozott Európába. Bár feleségét Napóleon kiutasította a Francia Császárság területéről, Jérôme az országban maradt, és átvette egy kisebb hajóraj parancsnokságát a Földközi-tengeren.

Ezután részt vett az 1806-os hadjáratban. Egy császári dekrétum érvénytelenítette Pattersonnal kötött házasságát. A császár ezután Württembergi Katalin Friderika királyi hercegnőt, I. Frigyes württembergi király leányát adta feleségül Jérôme-hoz, és megtette az általa létrehozott Vesztfáliai Királyság uralkodójává. Az 1812-es oroszországi hadjáratban Jérôme nem tudta végrehajtani a rábízott parancsnoki feladatot, így visszarendelték a németországi Kasselbe.

1813-ban, amikor Napóleon rendszere megbukott Németországban, Jérôme visszatért Franciaországba. A waterlooi csatában a francia balszárny egyik ezredét vezette, és nagy elszántsággal támadott. Napóleon másodszori lemondása után Jérôme elhagyta Franciaországot, és csak 1847-ben tért vissza, amikor unokaöccse, Charles-Louis Bonaparte tábornok felemelkedésének köszönhetően ő lett az Invalidusok kormányzója, megkapta a Franciaország marsallja címet, majd ő lett a szenátus elnöke.

1860-ban halt meg. Földi maradványait a párizsi Invalidusok dómjában őrzik.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Jérôme Bonaparte 1852-ben