Ugrás a tartalomhoz

Jack Grealish

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Grealish
Személyes adatok
Teljes névJack Peter Grealish[1]
Születési dátum1995szeptember 10. (29 éves)[2]
Születési helyBirmingham, Anglia
Állampolgárságbrit
Magasság175[3] cm
Testtömeg68 kg
Posztközéppályás
Klubadatok
Jelenlegi klubjaManchester City
Mezszám10
Junior klubok
IdőszakKlub
2001Anglia Highgate United
2001–2013Anglia Aston Villa
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2013–2021angol Aston Villa185(29)
2013–2014 angol Notts County37(5)
2021–angol Manchester City54(8)
Válogatottság2
2011–2012Írország Írország U177(3)
2012–2013Írország Írország U186(2)
2013–2014Írország Írország U216(1)
2016–2017angol Anglia U217(2)
2020–angol Anglia32(2)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2023. május 14.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2023. június 20.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Grealish témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jack Peter Grealish (Birmingham, 1995. szeptember 10. –) angol válogatott labdarúgó, a Premier League-ben szereplő Manchester City játékosa. Posztját tekintve középpályás, szélsőként és támadó középpályásként is bevethető.

Hatéves korában csatlakozott az Aston Villához, ahol 2014 májusában debütált a Notts Countyban töltött kölcsönszerződése után. Felmenői által az angol és az ír válogatottat is lehetősége volt választania, az ír U21-es válogatottban is játszott, mielőtt 2016 áprilisában bejelentette, hogy Angliát fogja képviselni. Az angol U21-es válogatottban 2016 májusában debütált, megnyerve a Touloni Ifjúsági Tornát. 2021-ben több mint 100 millió fontért írt alá a Manchester Cityhez, ezzel ő lett a legdrágább angol játékos.

Gyermekkora

[szerkesztés]

West Midlands megyében, Birminghamben született,[4] és a közelben, Solihullban nőtt fel.[5] A Szűzanya Római Katolikus Iskolába és a Szent Péter Római Katolikus Középiskolába járt.[6]

Ír származású, anyai nagyapja Dublin megyéből, apai nagyapja Gortból, Galway megyéből, míg apai nagyanyja Sneemből, Kerry megyéből származik.[7][8][9] Ír felmenői hatására 10 és 14 éves kora között gael futballt játszott a Warwickshire GAA által képviselt John Mitchel’s Hurling and Camogie Club színeiben. Ekkor az Aston Villa korábbi, jelenleg a Manchester United női játékosa, Aoife Mannion is az ellenfele volt.[10] 2009. augusztus 4-én pontot szerzett az All-Ireland Senior Football Championship negyeddöntőjében a Dublin–Kerry-mérkőzés első félidejében a Croke Parkban.[11]

Öccse, Keelan 2000 áprilisában bölcsőhalálban hunyt el kilenc hónapos korában.[12]

Dédapja, Billy Garraty szintén labdarúgó volt, egyszer pályára lépett az angol válogatottban, illetve 1905-ben FA-kupát nyert az Aston Villával.[13][14]

Pályafutása

[szerkesztés]

Aston Villa

[szerkesztés]

Az akadémiai sikerek

[szerkesztés]

Pályafutása a Highgate United ifjúsági akadémiáján kezdődött,[15] az Aston Villa szurkolójaként pedig hatévesen csatlakozott a klubhoz.[8][9][16] 2012. március 31-én 16 évesen a Chelsea elleni 2–4-es hazai vesztes meccsen nevezték a keretbe, de ott nem kapott játéklehetőséget.[17] Az U19-es csapattal részese volt a 2012–2013-as NextGen Széria győzelemnek.[18]

2013–2015

[szerkesztés]
Grealish az Aston Villa játékosaként 2014-ben

2013. szeptember 13-án a harmadosztályú Notts County csapatához szerződött kölcsönbe 2014. január 13-ig.[19] Csapattársa volt a szintén kölcsönjátékosként szereplő Callum McGregor középpályás, a skót válogatott későbbi tagja.[20] Másnap már debütált a profik között, az 59. percben David Bell cseréjeként lépett pályára, a Milton Keynes Dons ellen ugyanakkor 3–1-es vereséget szenvedtek.[21][22] December 7-én megszerezte első gólját a Meadow Lane-en három védőt lefutva a Gillingham elleni 3–1-es siker során,[23] majd egy héttel később a Colchester United elleni 4–0-s győzelem alkalmával is betalált.[24] 2014. január 17-én a szezon végéig meghosszabbította kölcsönszerződését a Notts Countyval.[25] Szerződése lejártával 38 mérkőzésen öt gól és hét gólpassz fűződött a nevéhez.[8] Ezt követően visszatért az Aston Villához, és május 7-én játszotta első mérkőzését a Manchester City elleni 4–0-s vereség alkalmával idegenben, a 88. percben Ryan Bertrand helyére állt be.[26]

Mivel 2015 nyarán szabadon igazolhatóvá vált volna, 2014 szeptemberében klubja egy új, négyéves szerződést ajánlott számára,[16] melyet október 14-én írt alá.[27] Első mérkőzését a szezonban 2015. január 4-én, az FA-kupa harmadik fordulójában a Blackpool ellen játszotta a Villa Parkban, csapata 1–0-ra győzött. 75 percig volt a pályán, Andreas Weimann váltotta.[28] Március 7-én, a hatodik fordulóban a West Bromwich Albion ellen 2–0-s győzelmet arattak, a 74. percben állt be Charles N’Zogbia helyére, második sárga lapját műesésért kapta, így idő előtt elhagyta a játékteret.[29] Április 7-én első Premier League találkozóját a Queens Park Rangers elleni 3–3-as döntetlen alkalmával játszotta, mely során teljesítményével teljesen elégedettek voltak.[30] Az FA-kupa elődöntőjében a Wembley Stadionban a Liverpool ellen mindkét gól születésében jelentős szerepe volt, Fabian Delphnek egy gólpasszt adott, majd ő is eredményes volt.[31] Május 30-án végigjátszotta a kupadöntőt a Wembleyben, ahol az Arsenaltól 4–0-s vereséget szenvedtek.[32]

2015 áprilisában trénere, Tim Sherwood figyelmeztette, miután a The Sun olyan képeket tett közé, melyeken állítólag saját célra dinitrogén-oxidot lélegzett be. Sherwood erről így vélekedett: „Nem engedhetjük meg magunknak ezt a viselkedést. Profi labdarúgóként felelős pozíció illeti, és meg kell győződnie arról, hogy ez nem ismétlődhet meg.”[33] 2015. szeptember 13-án első találatát jegyezte egy 20 méteres lövéséből adódóan a Leicester City vendégeként, klubja ugyanakkor 3–2-re kikapott.[34] Novemberben az Everton elleni 4–0-s vereség után úgy döntött, North West Englandban marad, és nem megy vissza klubjával a központba. Az új menedzser, Rémi Garde megbüntette döntéséért, mivel az U21-es csapattal edzett, majd kijelentette, hogy profiként kell viselkednie, ám az ő esetében ez nem így történt.[35] December 8-án végül visszatért a csapathoz.[36]

2016–2019

[szerkesztés]

2016. január 7-én a Leeds United vezetőedzője, Steve Evans azt mondta, hogy a Villa elutasította a Grealish felé tett kölcsönszerződési ajánlatukat.[37] A gárda az utolsó helyen zárta a szezont, véget vetve ezzel Premier League-szereplésének. Grealish 16 mérkőzést játszott, mely során mindegyik találkozón kikaptak, ezzel megdöntötte Sean Thornton korábbi Sunderland játékos rekordját, aki a 2002–2003-as idényben 11 pályára lépésén mindannyiszor vereséget szenvedett csapatával.[38] Szeptemberben a Villa belső fegyelmi vizsgálatot indított, mivel értesülésük szerint Grealish részt vett egy birminghami szálloda partiján, melynek a rendőrség vetett véget. Válaszul Tony Xia csapattulajdonos Twitter-profilján azt írta, hogy Grealishnek a pályán és azon kívül is összpontosítania kell, és a megfelelő emberekkel kell körbevennie magát.[39] Októberben három mérkőzésre eltiltották, miután Conor Coadyval szemben erőszakos magatartást tanúsított a Wolverhampton Wanderers elleni 1–1-es döntetlen alkalmával.[40]

2019. március 10-én a Birmingham City elleni találkozón második félidei gólja győzelmet jelentett csapatának, az összecsapás így 1–0-s győzelemmel zárult.[41] Grealisht megtámadták a pályán, a 27 éves rubery-i férfit letartóztatták pályára való behatolás és támadás miatt, aki március 11-én jelent meg a bíróságon,[42] ahol bűnösnek vallotta magát, így 14 hetes börtönbüntetésre ítélték.[43] Márciustól kezdve Grealish megkapta a csapatkapitányi karszalagot, ebben az időszakban sorozatban 10 győzelem fűződött az egyesület nevéhez. A kiváló forma biztosította számukra a rájátszást, a West Bromwich Albion és a Derby County elleni sikerrel pedig három év után újra feljutottak az első osztályba.[44]

A 2019–2020-as idényben első találatát a Ligakupa második fordulójában, 2019. augusztus 27-én a Crewe Alexandra elleni összecsapáson jegyezte.[45] A bajnokságban először október 5-én, a Norwich City elleni 5–1-es siker során talált be, csapata harmadik gólját ő szerezte. Ez a győzelem az első osztályban való bentmaradásukat jelentette.[46]

2020–2021

[szerkesztés]

2020 márciusában a Covid19-pandémia miatt a szezon közepén felfüggesztették a bajnokságot.[47] A karanténban kiderült, hogy Grealish megszegte a kormányzati utasítást, mivel elhagyta otthonát. Elismerte, hogy tettei helytelenek és teljesen szükségtelenek voltak, ezért a klubjától pénzbírságot kapott.[48]

A 2019–2020-as idényben 167 alkalommal szabálytalankodtak ellene; ez eddig a legtöbb szabálytalanság a Premier League történetében, melyet egyetlen játékos ellen követtek el, Grealish a korábbi rekordot nyolc mérkőzéssel a szezon vége előtt döntötte meg.[49] Az utolsó fordulóban a West Ham United elleni 1–1-es döntetlen alkalmával volt eredményes, riválisuk, a Watford 3–2-es vereséget szenvedett az Arsenaltól, így elkerülték a kiesést.[50] A szezonzáró után csapattársai és a szurkolók is megválasztották az év játékosának klubjában.[51] Az évadot végül házi gólkirályként fejezte be nyolc találattal, minden sorozatot tekintve pedig 10-szer volt eredményes.[51]

2020. szeptember 15-én további öt évre kötelezte el magát egyesülete mellett.[52] Az új idényben első gólját szeptember 28-án a második fordulóban, az újonc Fulham elleni 3–0-s győzelem során szerezte.[53] Október 4-én három gólpasszal, illetve két góllal vette ki a részét a Liverpool 7–2-es hazai kiütésében.[54] Ez volt a Liverpool legsúlyosabb veresége 57 év alatt, és ez volt az első alkalom az angol első osztály fennállása óta, hogy a regnáló bajnok egy meccsen hét gólt kapott.[55] Majdnem egy hónapba telt, mire újra eredményes tudott lenni, a Southampton ellen a 97. percben talált a kapuba, a Villa ugyanakkor 4–3-ra kikapott.[56]

Manchester City

[szerkesztés]
Grealish a Manchester City játékosaként 2021-ben

2021. augusztus 5-én a Manchester City bejelentette, hogy Grealish hat évre kötelezte el magát a csapat mellett, szerződése 2027-ig szól.[57] A 100 millió fontos átigazolási díj egy angol játékosért kifizetett legmagasabb, illetve egy brit klub által kifizetett legnagyobb összeg.[58] A 10-es mezszámot kapta meg, melyet a korábbi klublegenda, Sergio Agüero viselt, aki az előző hónapban tíz szezon után távozott az egyesülettől.[59] A 2021–2022-es szezonban átigazolását követően tíz nappal később debütált a Tottenham Hotspur elleni 1–0-s vereség alkalmával.[60] Augusztus 21-én első gólját jegyezte a klubban a Norwich City elleni 5–0-s győzelem során.[61] Szeptember 15-én bemutatkozva a Bajnokok Ligája csoportkörében, szintén eredményes volt az RB Leipzig ellen, ekkor csapata 4–2-re vezetett, majd 6–3-ra győzött. A City első gólja során gólpasszt is adott Nathan Akénak.[62]

A válogatottban

[szerkesztés]

Írország

[szerkesztés]

Amíg az ír korosztályos válogatottakban játszott, Anglia köztudottan hívta őt, 2011-ben 15 évesen is benevezték az U17-es csapatba, azonban ezt a meghívást elutasította.[63] Miután 2012 októberében az ír U21-es válogatott három selejtezőjére figyelmen kívül hagyta kerettagságát, az Angol labdarúgó-szövetség újra megkörnyékezte a váltással kapcsolatban. Az ír U21-esek vezetőedzője, Noel King 2013 májusában azt mondta, hogy a 17 éves fiatalember fontolóra vette, hogy az angol válogatottat képviselje.[64]

Az ír U21-eseknél 2013 augusztusában mutatkozott be Feröer-szigetek ellen, ahol a mérkőzés utolsó perceiben kapott lehetőséget.[65]

2014 augusztusában ismét nevezték a keretbe. Kezdetben arról számoltak be, hogy elutasította a meghívást, mivel válogatottságát tekintve nem volt határozott a jövőjével kapcsolatban.[66][67] A későbbiekben kiderült, hogy miután tárgyalásokat folytatott Martin O’Neill-lel, valóban elutasította az ír válogatott megkeresését.[8] 2014 októberében még kivonult a pályára az U21-esek Norvégia elleni mérkőzésére, mely során klubja és az angol U21-es válogatott trénere, Gareth Southgate megerősítette, hogy az Angol labdarúgó-szövetség figyelemmel kísérte a játékos helyzetét.[68][69] Október 17-én jelentések láttak napvilágot, miszerint azt mondta, hogy az ír válogatottat választja és a következő hónapban debütál a profik között,[70] de ezt a játékos tagadta.[71] 2015 márciusában az Ír labdarúgó-szövetség kijelentette, hogy Grealisht továbbra is az U21-esek kerettagjának tekinti, aki az elmúlt évben azért tartott szünetet a válogatottban, hogy elsősorban a klubjára tudjon összpontosítani, később pedig a profikhoz tér majd vissza.[72]

2015 májusában O’Neill megerősítette, hogy ismét elutasította az írek megkeresését az Anglia elleni barátságos mérkőzésre, illetve a Skócia elleni Európa-bajnokság selejtezőjére.[73] Roy Hodgson, az angolok szövetségi kapitánya elárulta, hogy ugyan kapcsolatba került vele, de úgy döntött, nem nevezi csapatába, mert Írország miatt mindez feszültséghez vezetett volna.[74] 2015 augusztusában ugyanakkor találkoztak, hogy egyeztessenek a játékos jövőjéről.[75]

Anglia

[szerkesztés]

2015. szeptember 28-án megerősítette, hogy úgy döntött, Angliát szeretné képviselni nemzetközi szinten.[76] 2016. május 19-én debütált az U21-es csapatban Ruben Loftus-Cheek cseréjeként a 72. percben, ekkor a Touloni Ifjúsági Tornán Portugália ellen 1–0-s győzelmet arattak.[77] Négy nappal később már a kezdőcsapatban kapott helyet, a Guinea elleni 7–1-es kiütés során az első félidőben két gólt jegyzett.[78] Anglia 1994 után először nyerte meg a tornát.[79] Helyet kapott a 2017-es U21-es Európa-bajnokság keretében.[80] 2016 és 2017 között hét alkalommal lépett pályára a 21 éven aluliaknál, melyeken két gól fűződött a nevéhez.[81]

2020. augusztus 31-én először volt a profi csapat kerettagja az Izland és Dánia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzéseken.[82] Szeptember 8-án a dánok elleni találkozón lépett pályára először a 76. percben, mely 0–0-s döntetlennel zárult.[83]

2021. június 1-jén őt is nevezték a 26 fős keretbe a 2020-as Európa-bajnokságra.[84] Június 29-én Németország ellen a 68. percben cserélték be, jelentősen hozzájárult mindkét gólhoz, először Luke Shaw-t játszotta meg a labdával, aki Raheem Sterlinget szolgálta ki egy gólpasszal, másodszor pedig Harry Kane-nek adott egy gólpasszt.[85] 2021. október 9-én csereként beállva megszerezte első gólját Andorra ellen a 73. percben a 2022-es világbajnokság selejtezője során.[86]

Magánélet

[szerkesztés]

2020 márciusában kiderült, hogy megszegte a kormányzati utasítást, mivel nem maradt otthon a Covid19-pandémia miatti előírásoknak megfelelően, klubja ezért megbírságolta.[87]

Az Egyesült Királyságban kilenc hónapra eltiltották a vezetéstől, minek következtében 82 499 fontos büntetést kapott, miután 2020 márciusában és októberében két rendbeli gondatlan vezetés miatt bűnösnek vallotta magát; az egyikről felvétel készült, miszerint több parkoló autónak hajtott egy kanyarban.[88]

Játékstílusa

[szerkesztés]

Szélsőként és támadó középpályásként is bevethető, leginkább gyorsaságáról ismert és arról, hogy hamar képes berobbanni a védők mögé.[89] Bryan Jones, az Aston Villa korábbi ifjúsági akadémia igazgatója játékstílusát a Nottingham Forest klubikonjához, John Robertsonhoz hasonlította, arra hivatkozva, hogy képes szellemként elmenni a hátvédek mellett.[89]

Fürge mozgása miatt ellenfeleinek több fizikai erőnlétre van szüksége, hogy megállítsák. Shaun Derry, a Notts County menedzsere ezt külön kiemelte, miután 2014 januárjában a Sheffield United és a Stevenage ellen játszottak, mely során az ellenfél kénytelen volt több védőt bevetni miatta.[90] 2014-ben az Aston Villa Hull City elleni mérkőzésén három Hull-játékos 15 percen belül sárga lapot kapott, mert szabálytalanságot követtek el vele szemben.[91]

Grealish kisebb méretű sípcsontvédőt visel egy adott meccsen, hogy ez által hatékonyabban tudja irányítani a labdát.[92] Babonájából adódóan a zokniját lejjebb hajtja, ami miatt a játékvezetők már figyelmeztették, hogy húzza feljebb azt.[93]

2015 májusában Tim Sherwood, az Aston Villa vezetőedzője elmondta, hogy Grealish sokat tanult középpályás társától, a rutinos Joe Cole-tól. Sherwood szerint Grealish magánéleti példaképének őt tekintette, mivel nem volt tudomása arról, hogy a címlapokon szerepel.[94]

2021. február 12-én a Talksportnak adott interjújában csapattársa, Damián Martínez a legtehetségesebb játékosnak titulálta, és meglepődött azon, hogy kevesebb játéklehetőséget kap a válogatottban. Továbbá megjegyezte: „Soha nem adja el a labdát. Amikor látom, hogy fut, egy lövése vagy szöglete mindig célba ér. Két vagy három játékost is lefut.” Martinez argentin válogatott csapattársához, Lionel Messihez hasonlította őt.[95]

Kritikák

[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy kiváló labdamozgással rendelkezik, számos kritika illette azért, mert könnyedén a földre esik, műesést produkálva, hogy ezért büntetőt vagy szabadrúgást kapjon.[96] Steve Nicol, a Liverpool korábbi védője így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Grealish egy meccs folyamán 50-szer is a földre esik. Valójában ma az órát néztem. Egy perc telt el és már ott láttam, a következő három perc múlva történt! A legtöbb ilyen helyzet kínos. A földre vetette magát, a göröngyökre. Zseniális játékos, de amikor nézem őt, ezzel elrontja magáról az összképet.”[97] A Crystal Palace elleni műesése következtében a Villa szabadrúgást kapott, melyből gólt szerzett.[98] A West Brom egykori hátvédje, Matthew Upson így kritizálta őt: „Elegen voltunk, hogy jól lássuk. Megvárta, míg érintkezünk vele, és szó szerint a földre dobta magát. Pimaszul kuncogott, és elégedett volt, hogy szabadrúgást kapott.”[99]

Később kiállt magáért, mondván, az a tény, hogy a liga legtöbb szabálytalanságát elszenvedő játékosa, azt sugallja, hogy a védők gyakrabban hibáznak ellene, hogy meg tudják állítani, így több büntetőt és szabadrúgást ítélnek számukra.[100]

Pályafutása statisztikái

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]

Legutóbb 2022. május 15-én volt frissítve.

Klub Szezon Liga FA-kupa Ligakupa Nemzetközi kupa Egyéb Összesen
Bajnokság Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok
Aston Villa 2011–2012[101] Premier League 0 0 0 0 0 0 0 0
2012–2013[102] 0 0 0 0 0 0 0 0
2013–2014[103] 1 0 0 0 1 3
2014–2015[104] 17 0 6 0 1 0 24 0
2015–2016[105] 16 1 2 0 3 0 21 1
2016–2017[106] Championship 31 5 1 0 1 0 33 5
2017–2018[107] 27 3 1 0 0 0 3[a 1] 0 31 3
2018–2019[108] 31 6 0 0 1 0 3[a 1] 0 35 6
2019–2020[109] Premier League 36 8 0 0 5 2 41 10
2020–2021[110] 26 6 0 0 1 1 27 7
Összesen 185 29 10 0 12 3 0 0 6 0 213 32
Notts County (kölcsönben) 2013–2014[111] League One 37 5 1 0 1[a 2] 0 39 5
Manchester City 2021–2022[112] Premier League 26 3 4 2 1 0 6[a 3] 1 1[a 4] 0 3 1
Pályafutása összesen 248 37 15 2 13 3 6 1 8 0 290 43
  1. a b Pályára lépései a Championship-rájátszásában
  2. Pályára lépései a Football League Trophyn
  3. Pályára lépései az UEFA-bajnokok ligájában.
  4. Pályára lépései a Community Shielden

A válogatottban

[szerkesztés]

Legutóbb 2022. június 11-én volt frissítve.[112][113]

Nemzeti csapat Évek Pályára lépések Gólok
 Anglia 2020 5 0
2021 13 0
2022 5 0
Összesen 23 1

Góljai a válogatottban

[szerkesztés]

Legutóbb 2022. június 7-én volt frissítve.[113]

# Dátum Helyszín Mérkőzés Ellenfél Gól Eredmény Verseny Forrás
1 2021. október 9. Estadi Nacional, Andorra la Vella, Andorra 16 Andorra Andorra 5–0 5–0 2022-es világbajnokság selejtező [114]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Aston Villa ifjúsági

[szerkesztés]

Aston Villa

[szerkesztés]

Manchester City

[szerkesztés]

Anglia U21

[szerkesztés]

Anglia

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Jack Grealish: Profile. worldfootball.net . HEIM:SPIEL. (Hozzáférés: 2020. szeptember 11.)
  2. Jack Grealish: Overview. ESPN. (Hozzáférés: 2021. augusztus 9.)
  3. a b Jack Grealish. Premier League. (Hozzáférés: 2023. június 25.)
  4. Jack Grealish. Barry Hugman's Footballers
  5. Aston Villa's Jack Grealish could spark international tug-of-war between Ireland and England”, The Daily Telegraph , 2015. április 20. (Hozzáférés: 2018. május 31.) 
  6. Evans, Gregg. „Aston Villa: Playing with Callum Reilly made me competitive, says Jack Grealish”, Birmingham Mail , 2014. november 20. (Hozzáférés: 2018. május 31.) 
  7. Fallon, John. „Jack Grealish poised to commit to Ireland senior squad”, The Irish Times , 2014. október 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  8. a b c d Glendenning, Barry. „Jack Grealish turning into the real deal as he keeps his options open”, The Guardian , 2014. szeptember 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.) 
  9. a b Rostron-Pike, Nick: Exclusive – Jack Grealish faces tough decision about England future, claims father. Talksport, 2015. április 21. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  10. Brown, Paul: Mannion: Mixed Gaelic football games toughened me up. Aston Villa F.C., 2012. július 13. [2015. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. Keville, Ger. „Five reasons why Jack Grealish will choose Ireland”, Irish Independent , 2015. április 21. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  12. The family tragedy that inspires Aston Villa's Birmingham City derby hero Jack Grealish”, Birmingham Mail , 2018. április 8. (Hozzáférés: 2019. március 11.) 
  13. Kendrick, Mat. „Aston Villa v Arsenal: This 1905 FA Cup winner is related to a current Villa star – find out who”, Birmingham Mail , 2015. május 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  14. Player info: William Garraty. Englandstats.com . Davey Naylor. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  15. The genesis of Jack Grealish - the story of the boy in the oversized shirty”, Birmingham Mail , 2020. november 29. 
  16. a b Kendrick, Mat. „Exclusive: Jack Grealish offered a new four-year contract by Aston Villa”, Birmingham Mail , 2014. szeptember 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  17. Jack Grealish: Biography. Aston Villa F.C.. [2014. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  18. a b Percy, John. „NextGen Series Final: Chelsea U19 0 Aston Villa U19 2”, The Daily Telegraph , 2013. április 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.) 
  19. Notts County sign Marcus Huber and Jack Grealish”, 2013. szeptember 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  20. Callum McGregor: ‘Notts County gave Jack Grealish and me a real education’, The Guardian, 17 June 2021
  21. MK Dons 3–1 Notts County”, 2013. szeptember 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  22. Harrison, Dan: Loan watch: Carruthers earns bragging rights over Grealish. Aston Villa F.C., 2013. szeptember 15. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  23. Notts County 3–1 Gillingham”, 2013. december 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  24. Colchester United 0–4 Notts County”, 2013. december 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  25. Grealish signs new Notts loan deal. Notts County F.C., 2014. január 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  26. Ornstein, David. „Manchester City 4–0 Aston Villa”, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  27. Jack Grealish: Aston Villa midfielder signs new contract”, 2014. október 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  28. Canavan, Steve. „Aston Villa 1–0 Blackpool”, 2015. január 4. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  29. McNulty, Phil. „Aston Villa 2–0 West Bromwich Albion”, 2015. március 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  30. Jurejko, Jonathan. „Aston Villa 3–3 Queens Park Rangers”, 2015. április 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  31. McNulty, Phil. „Aston Villa 2–1 Liverpool”, 2015. április 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  32. a b McNulty, Phil. „Arsenal 4–0 Aston Villa”, 2015. május 30. (Hozzáférés: 2018. május 31.) 
  33. Jack Grealish warned by Aston Villa boss Tim Sherwood”, 2015. április 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  34. Cryer, Andy. „Leicester City 3–2 Aston Villa”, 2015. szeptember 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  35. Jack Grealish: Aston Villa boss Remi Garde drops midfielder”, 2015. november 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  36. Jack Grealish: Aston Villa player returns to first-team training”, 2015. december 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  37. Evans provides latest transfer news. Leeds United F.C., 2016. január 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  38. Davie, Chris. „Aston Villa's Jack Grealish sets unwanted Premier League record”, Perform Group, 2016. május 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  39. Jack Grealish: Aston Villa investigate midfielder after reports of all-night party”, 2016. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  40. Aston Villa midfielder Jack Grealish banned for three games over stamp”, 2016. október 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  41. Scott, Ged. „Birmingham City 0 – 1 Aston Villa”, 2019. március 10. 
  42. Jack Grealish attacked by spectator in Birmingham v Aston Villa game. BBC Sport , 2019. március 11. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  43. Fan jailed for Grealish pitch attack. BBC News , 2019. március 11. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  44. Aston Villa end three-year Premier League exile with deserved play-off final victory over Derby at Wembley”, The Daily Telegraph , 2019. május 27. 
  45. Crewe Alexandra 1–6 Aston Villa. BBC Sport , 2019. augusztus 27. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
  46. Jurejko, Jonathan: Norwich City 1–5 website Villa. BBC Sport , 2019. október 5. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
  47. MacInnes, Paul. „Premier League, Football League and WSL suspended until April”, The Guardian , 2020. március 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.) 
  48. Club statement. Aston Villa F.C., 2020. március 30. [2020. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 27.)
  49. David Luiz errors, Grealish the victim and Norwich woe – Premier League's quirkiest numbers. The World Game . Special Broadcasting Service. [0202. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 27.)
  50. Dawkes, Phil: West Ham United 1–1 Aston Villa. BBC Sport , 2020. július 26. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.)
  51. a b Jack Grealish voted Supporters' and Players' Player of the Year. Aston Villa F.C., 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.)
  52. Jack Grealish: New Aston Villa deal for England midfielder. BBC Sport , 2020. szeptember 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
  53. Aston Villa cruised to a comfortable Premier League win as they took advantage of another horrific defensive performance by Fulham. BBC Sport , 2020. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)
  54. Aston Villa 7-2 Liverpool. BBC Sport , 2020. október 4. (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  55. Premier League champs Liverpool stunned 7-2 by Aston Villa; Reds worst loss in 57 years. Yahoo!, 2020. október 4. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  56. Chowdhury, Saj: Aston Villa 3-4 Southampton: James Ward-Prowse free-kick double sends Saints third. BBC Sport . (Hozzáférés: 2020. november 21.)
  57. Pollard, Rob: City seal Grealish deal. Manchester City F.C., 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  58. Jack Grealish: Manchester City sign Aston Villa captain for £100m. Sky Sports , 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  59. Grealish squad number revealed. Manchester City F.C., 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  60. PEP GUARDIOLA HAILS 'INCREDIBLE' JACK GREALISH DEBUT FOR MANCHESTER CITY, BUT HAS WORRIES OVER ILKAY GUNDOGAN. EuroSport . EuroSport, 2021. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  61. Manchester City 5–0 Norwich City: Jack Grealish scores on home debut for Premier League champions. BBC Sport, 2021. augusztus 21. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  62. Manchester City 6–3 RB Leipzig: Last season's runners-up off to flying start”, BBC Sport, 2021. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. szeptember 15.) 
  63. Grealish pledges his future to Boys in Green”, Irish Independent , 2013. július 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  64. Why Aston Villa star Jack Grealish decided to pick England over Republic of Ireland”, The Sun , 2020. március 21. (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.) 
  65. Grealish happy to stay in green for nights like these”, The Irish Times , 2013. szeptember 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  66. Aston Villa will let Jack Grealish decide international future”, 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  67. Lambert: Jack Grealish has a big international decision to make”, Irish Independent , 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  68. Gareth Southgate hopes Jack Grealish decides to play for England”, The Guardian , 2014. október 6. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  69. Jack Grealish withdraws from Ireland under-21 squad and Noel King "accepts" his reasons”, Irish Independent , 2014. október 6. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  70. Jack Grealish: Aston Villa winger set for Republic of Ireland”, 2014. október 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  71. Confusion surrounds Grealish's international future despite reports, 2014. október 17. [2014. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  72. a b Video: Grealish set to return to Ireland set-up. RTÉ Sport , 2015. március 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  73. Jack Grealish: Aston Villa player turns down Republic call-up”, 2015. május 12. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  74. Roy Hodgson feared reaction to Jack Grealish England call-up”, 2015. május 21. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  75. Evans, Gregg. „Aston Villa star Jack Grealish could get Euros chance”, Birmingham Mail , 2015. szeptember 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  76. Jack Grealish chooses England over Republic of Ireland”, 2015. szeptember 28. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  77. Dickson, Andrew. „England U21 1–0 Portugal U21: Grealish plays in Toulon win”, 2016. május 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  78. Lewis, Daniel. „Result: Debutant Jack Grealish bags brace as England U-21s put seven past Guinea U-23s”, 2016. május 24. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  79. England Under-21s win Toulon Tournament for first time in 22 years”, 2016. május 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  80. Stephenson, Billy. „2017 European U21 Championships: Squads, fixtures, results, stadiums and more for tournament in Poland”, Daily Mirror , 2017. június 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  81. England's matches: The under 21's: 2010–20. England Football Online , 2019. június 24. (Hozzáférés: 2019. augusztus 6.)
  82. Jack Grealish gets first England call-up from Gareth Southgate. Sky Sports , 2020. augusztus 31.
  83. Denmark 0–0 England. BBC Sport , 2020. szeptember 8.
  84. Lucas, Jim: England's squad of 26 players for UEFA EURO 2020 has been named (angol nyelven). England Football . The Football Association. (Hozzáférés: 2021. augusztus 6.)
  85. England 2-0 Germany summary: score, goals, highlights, Euro 2020”, AS , 2021. június 29.. [2021. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.) 
  86. Martin, Paul: Five-star show from Three Lions (angol nyelven). England Football . The Football Association. (Hozzáférés: 2021. október 10.)
  87. Club statement. Aston Villa F.C., 2020. március 30. (Hozzáférés: 2020. augusztus 27.)
  88. Jack Grealish banned from driving for nine months and fined after pleading guilty to careless driving, 2020. december 15. (Hozzáférés: 2020. december 15.)
  89. a b Glendenning, Barry. „Jack Grealish turning into the real deal as he keeps his options open”, The Guardian , 2014. szeptember 12. (Hozzáférés: 2014. október 14.) 
  90. Peterborough v Notts County: Shaun Derry eager to protect Jack Grealish from rough treatment”, Nottingham Post , 2014. január 21.. [2014. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.) 
  91. The Big Interview: Aston Villa's Jack Grealish says he is a lifelong fan and wants to stay at Villa Park”, Birmingham Mail , 2014. szeptember 11.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  92. Kendrick, Mat. „Jack Grealish: What do you get Aston Villa's wing whizz-kid for his 19th birthday today?”, Birmingham Mail , 2014. szeptember 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  93. Jack Grealish: Aston Villa midfielder reveals superstition”, 2015. április 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  94. Tim Sherwood: Jack Grealish can learn from Joe Cole at Aston Villa”, 2015. május 1. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  95. Grealish is 'Messi with a right foot' and 'most talented star' ex-Arsenal man has seen. Talksport, 2021. február 12. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
  96. Jack Grealish, diving and the utter failure of the law. Football365 . Planet Sport Publishing Ltd. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  97. Steve Nicol slams Aston Villa’s Jack Grealish for diving. SportsLens . (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  98. Jack Grealish still reeling from Crystal Palace 'diving' controversy as Aston Villa denied goal. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  99. Matt Upson's reaction to Jack Grealish 'dive' and VAR offside. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  100. Jack Grealish calls out Leeds United fans as he responds to Aston Villa diving accusations. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  101. Games played by Jack Grealish 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
  102. Games played by Jack Grealish 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  103. Games played by Jack Grealish 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
  104. Games played by Jack Grealish 2014/2015 (angol nyelven). soccerbase.com
  105. Games played by Jack Grealish 2015/2016 (angol nyelven). soccerbase.com
  106. Games played by Jack Grealish 2016/2017 (angol nyelven). soccerbase.com
  107. Games played by Jack Grealish 2017/2018 (angol nyelven). soccerbase.com
  108. Games played by Jack Grealish 2018/2019 (angol nyelven). soccerbase.com
  109. Games played by Jack Grealish 2019/2020 (angol nyelven). soccerbase.com
  110. Games played by Jack Grealish 2020/2021 (angol nyelven). soccerbase.com
  111. Games played by Jack Grealish 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
  112. a b Games played by Jack Grealish 2021/2022 (angol nyelven). soccerbase.com
  113. a b Jack Grealish adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)
  114. Andorra vs. England 0–5: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. október 10.)
  115. Woodcock, Ian. „Aston Villa 2–1 Derby County”, 2019. május 27. (Hozzáférés: 2019. május 27.) 
  116. McNulty, Phil. „Aston Villa 1–2 Manchester City”, 2020. március 1. (Hozzáférés: 2020. március 1.) 
  117. Veevers, Nicholas: England under-21s lift Toulon title after win over France. The Football Association, 2016. május 29. (Hozzáférés: 2017. december 17.)
  118. McNulty, Phil. „Italy 1–1 England”, 2021. július 11. (Hozzáférés: 2021. július 17.) 
  119. Stars honoured at 23rd International Awards. Football Association of Ireland, 2013. február 4. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  120. Championship: Norwich and Leeds dominate PFA selection of team of 2018–19”, 2019. április 24. (Hozzáférés: 2019. április 25.) 
  121. Jack Grealish voted Supporters' and Players' Player of the Year. Aston Villa F.C., 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jack Grealish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]