Ugrás a tartalomhoz

Ji csing

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Ji csing (hagyományos kínai: 易經; egyszerűsített kínai: 易经; pinjin hangsúlyjelekkel: Yì jīng; magyar népszerű: Ji csing, vagy Ji king; fordítása: Változások könyve) a konfucianizmus szent könyveiként tisztelt öt klasszikus egyike. A kb. i. e. 3000-re datált művet eredetileg életvezetési, jövendölési céllal használták s használják a mai napig, de filozófiai-bölcseleti értéke is vitathatatlan. Az európai tudományos életben a 19. századtól láttak napvilágot különböző kiadásai, melyek közül a legelismertebb Richard Wilhelm 1924-es német nyelvű fordítása. Magyar nyelvre többek között Pressing Lajos, Deseő László és Karátson Gábor ültette át szövegeit.

Fu-hszi nyolc trigramja, a 64 hexagram alkotóeleme

Elmélete

[szerkesztés]

A Ji csing a természeti törvények felismerésén keresztül rávezeti olvasóját a világegyetem működésének megértésére és így a helyes gondolkodásra, valamint a tao szerinti élettel való harmóniára. Egy olyan rendszert nyújt, ami szimbólumok segítségével magyarázza meg, miként történnek a dolgok a világban és az emberben. A szimbólum megragadásának, s a jóslat kifejtésének eszközeként a cickafarkkóró szárából készült pálcikákat használták.

Alapjeleit, a nyolc kuat (a James Legge-féle angol fordítás alapján elterjedt nevén trigramot) Fu-hszinak, a mitikus égi császárnak tulajdonítják, aki egy sárkánylovon ülve jegyezte le őket, ahogy kiemelkedett a Sárga-folyóból. E nyolc jelet az Égben és a Földön lezajló folyamatok leképződésének tekintették. Úgy fogták fel ezeket, mint amelyek állandóan átalakulnak, ahogy a világ jelenségei is állandóan egymásba történő átalakulásban vannak. A nyolc jel tehát nem a dolgokat ábrázolja, hanem azok mozgásirányát.

Ven király és Csou hercege, a Csou-dinasztia uralkodói írták hozzá az első magyarázatokat. Ezek az ítéletek. Ekkor már 64 jelet (hexagramot) használtak, melyek úgy jöttek létre, hogy az eredetileg használt három vonalat kiegészítették hatra, s ezek variációiból jött létre a 64 jel. Majd ezután nem sokkal jöttek a képek, amik tovább bővítik a hexagrammok jelentéstartalmát. Ezek egy részét Konfuciusz és tanítványai jegyezték le, akik értelmezni akarták a Változások Könyvét. Szerintük minden jelhez tartozik egy ítélet és egy kép is, melyek tömören, de a teljesség igényével világítják meg, hogy az adott jel milyen állapotot jelöl, s hogy annak mik a nehézségei és a lehetőségei. Egyik jel sem jobb a másiknál, ahogy egyik állapot sem. Mindegyik egyszerre van jelen a világban, s bár különféle helyzetekben, mégis egyazon teljesség különböző arculataiként.

A Ji csing az Egyből indul ki, a Mindenség forrásából, amiből a jin és jang mint két őserő pattan ki és kezd mozgásba. A kettő működéséből négy erő vagy erény (四德, sze te) keletkezik: a magasztos (元, jüan), az átható (亨, heng), az előmozdító (利, li) és az állandó (貞, csen), melyek a megnyilvánult világ alapjait képezik, ugyanakkor a rendszer élén álló két őserőt jelképező hexagramot – a Teremtő és Befogadó képét – jellemzik. Az általuk meghatározott négy évszak és az égtájak az idő és a tér koordinátáit adják. Egymásra kifejtett hatásaikból keletkeztek a létezők.

A jin közérthető jelentése: sötét, ködös princípium, a jang a világos, a fényes. A két princípiumot egy hegy világos, napsütött (déli) és sötét (északi) oldalára, vagy egy folyó világos (északi) és árnyékos (déli) partjára vonatkoztatva használták. Innen kiindulva, ezeket a kifejezéseket a Ji csing-gel kapcsolatban a létezők kétféle alapvető, de állandóan változó állapotának jellemzésére használták. Megfigyelhető azonban, hogy ezek a kifejezések ilyen értelemben nem jelennek meg az elsődleges szövegben, sem a legősibb kommentárokban. Először a Nagy magyarázatban találkozunk velük, ami már sok helyütt későbbi taoista hatást mutat.[1]

A könyv felépítése

[szerkesztés]

Jóslások könyve, avagy javaskönyv

[szerkesztés]

A Változások könyve eredetileg jóslásra használt jelgyűjtemény volt. Kezdetleges állapotában az ókori jóslat csak igen és nem válaszokat tudott adni. Az igent egy teljes vonás jelképezte (pozitív), a nemet pedig egy középen megszakított vonás (negatív). Ez lett az alapja a Ji csing trigramjainak, amelyeknél a teljes és törött vonalak nyolcféle csoportosítása jelenik meg. Minden jel egy-egy képben ölt testet, melyek az ég és a föld jelenségeit szimbolizálják. Tovább vizsgálva ez a fajta látásmód azon alapul, hogy a jelek a világegyetem jelenségeihez hasonlóan állandó átalakulásban vannak , vagyis egy-egy jel az őt felépítő vonalak minőségétől függően egy másik jellé alakulhat.

A trigramok

[szerkesztés]
A trigramok kifejlődésének útja

A transzformáció a Változások könyvének képei mögött rejlő ideológiai bázis. A trigramok folytonos átalakulás állapotában lévő jelek, olyan képek, melyek állandó változást mutatnak. Ily módon nem a dolgok statikus lényegére vagy külső formájára utalnak, hanem az általuk megragadott jelenségekben rejlő mozgás lehetőségeire az átalakulás során. A nyolc trigram többféleképpen értelmezhető. Leírhatók a lényegi tulajdonságukhoz kapcsolódó természeti jelenségekkel és ezek attribútumaival, de ugyanúgy megfeleltethetők egy nagy család tagjaival, ahol apa, anya, három fiú és három lány foglalja el a nekik megfelelő helyet.[2]

A jelek elnevezése és a családban elfoglalt helyük:

  • Csien (乾), a teremtő; az erős; az ég; az apa
  • Kun (坤), a befogadó; az alávetett, elhagyatott; a föld; az anya
  • Csen (震), aki fölriaszt; aki mozgásban van; a mennydörgés; az első fiú
  • Kan (坎), a szakadék illetve a feneketlen mélység; a veszélyes; a víz; a második fiú
  • Ken (艮), a mozdulatlanság; a nyugalomban lévő; a hegy; a harmadik fiú
  • Hszün (巽), a szelídség; az áthatoló; a szél; az első lány
  • Li (離), aki helyben marad vagy ragaszkodik; a fényes; a tűz; a második lány
  • Tuj (兌), a derűs, a nyugodt; a tó; a harmadik lány.

A három fiúban a mozgás három stádiumának meghajtó erejét látjuk: a mozgás kezdete, a mozgásból eredő veszély, a mozgás vége. A három lányban a mozgás stádiumaiból fakadó belső képességet foghatjuk meg: szelíd behatolás, megvilágosodás és adaptáció, a derűs nyugalom.

A 64 hexagram

[szerkesztés]
A 46-os hexagram: A felemelkedés
Alsó trigram: Hszün a szelíd, a szél, az erdő
Felső trigram: Kun, a befogadó, a föld

A nagyobb variációs lehetőségek érdekében a három vonalat hat vonallá egészítették ki, így ezek variációjából összesen 64 hexagram született.[3] A 64 jel mindegyike hat, számértékétől függően változó vagy stabil vonalból épül fel. Amikor egy jel változik, a hexagrammal szimbolizált állapot is megváltozik, és egy másik hexagrammá alakul. Ez a változás nem feltétlenül következik be. A pozitív (teljes) vonal akkor változik, ha számértéke kilenc, a negatív (törött) vonal akkor változik, ha értéke hat. Ezeket a vonalakat a jóslat megfejtésekor külön-külön is értelmezik. A nem változó vonalak csupán a hexagram szerkezetét adják, nincs különösebb belső jelentésük. A pozitív vonal értéke ebben az esetben hét, a negatívé nyolc.

Így a különböző állapotokat szimbolikusan megjelenítő képek az őket felépítő vonalak minőségétől függően alakulnak át illetve maradnak mozdulatlanok abban az esetben, ha egyetlen változó vonal sem található szerkezetükben.

Bölcsesség könyve

[szerkesztés]

A változás és a jelek transzformációjának törvénye mellett megfejtésükben és a közvetített üzenet megértésében a hexagramok fontos eleme az ítélet, mely megmutatja, milyen viselkedésmód, attitűd szükséges jelek által behatárolt helyzetekben. Így válik a könyv, a jövőt pusztán megjósoló divinációs eszközből bölcsességek könyvévé. Ven királynak és fiának, Csou hercegnek jutott az a feladat i. e. 1000 körül, hogy minden jelet ellássanak a helyes viselkedési módot tartalmazó tanácsokkal, amit ítéletnek neveztek el. Így a tanácsot kérő ember kezébe adták saját sorsának alakítását, hiszen a helyes viselkedés követésével beavatkozhatott az események alakulásába még azok kifejlődése előtt. A cickafarkkóró szárából készült ötven darab pálcika segítségével a kérdező teljes rálátást kaphatott helyzetére, s a jóslat megmutatta azt is, hogy az adott pillanat milyen viselkedésformát követel.

Lao-ce és Konfuciusz

[szerkesztés]
Konfuciusz

Tények: Az évszázadok során kialakult legendák és misztériumok sokszor erősen eltérnek a valóságtól. A közhiedelemmel ellentétben semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Lao-ce vagy Konfuciusz ismerte volna a Ji csing-et, sőt arra sincs bizonyíték, hogy a mű már létezett volna akkor, amikor ők éltek. A Ji csing egyik előszavát a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja, ami azonban szinte bizonyosan nem tőle származik. A Ji csing a későbbi konfuciánus tanításokban kiemelkedő szerepet kapott, és ezért hitelességét alá kellett támasztani. Ezt a középkori konfuciánus tudósok úgy érték el, hogy a Lun jü VII./16-os mondásába beleépítették a Ji csing címét. Az utóbbi idők archeológiai leletei szerint azonban a legkorábbi Lun jü szövegek nem tartalmazták a Ji csing címét ebben a mondásban, és semmi sem utal arra, hogy Konfuciusz olyan központi műnek tekintette volna, mint ahogy azt a későbbi korok előszeretettel állították. Ennek ellenére az alábbi legendák töretlen népszerűségnek örvendnek.

Legendák: Lao-ce ismerte a Ji csing-et, s a műből sokat merített saját aforizmáihoz. Konfuciusz nemcsak ismerte a művet, de kommentárokat is készített hozzá. Az általunk ismert Változások könyve minden bizonnyal a Konfuciusz kiadásában megjelent, kommentált mű. Konfuciusz a Ven király és fia által kiegészített könyvet fedezi fel. Igen valószínű, hogy az ítéletekhez (döntésekhez) fűződő megjegyzések közvetlenül az ő tollából erednek.[4] A képekhez fűzött megjegyzések szintén tőle származnak, de nem közvetlenül. A konfuciuszi iskola nagyban hozzájárult a Ji csing elterjedéséhez, az általa terjesztett gondolkodásmód folyamatos hatással volt a könyvet tanulmányozókra. A könyvhöz kötődő ősi és kései magyarázó irományokból megmarad töredékeket A Tíz Szárny néven ismerjük.

A Tíz Szárny

[szerkesztés]
  • 1-2. szárny: a két részből álló Magyarázat az ítéletekhez (döntésekhez). A Ven király-féle ítéletekhez fűzött kommentárok, a hexagramok struktúrájához kapcsolódó konkrét magyarázatok.
  • 3-4. szárny: a két részből álló Magyarázat a képekhez. A hexagrammot felépítő két trigramhoz kapcsolódó képek alapján fejti ki a hexagram jelentését, s vonatkoztatja ezt a jelentést az emberi élet különböző területeire.
  • 5-6. szárny: a két részből álló Nagy magyarázat. A műre vonatkozó általános magyarázatok.
  • 7. szárny: A szöveg szavainak magyarázata. Kommentár vagy kommentárok sorozatának töredékeit tartalmazó szöveg, a konfuciánus gondolkodás jeleit mutatja. Csak a második hexagramig jut el.
  • 8. szárny: Értekezés a trigramokról. Az első nyolc trigramot magyarázó ősi szöveg.
  • 9. szárny: A hexagramok sorrendje, elrendezése. A hexagramok elnevezésének az ősi hagyományon alapuló magyarázata.
  • 10. szárny: A hexagramok egymáshoz kapcsolódása. A gyakran azonos párokba rendezett hexagramok magyarázata mnemonikus vers formájában.

A Ji csing Európában

[szerkesztés]

A 17. században a Ji csing-et a Pekingben missziót teljesítő jezsuiták kezdték megismertetni Európával. Erre a munkára figyelt fel Leibniz német filozófus-matematikus, aki párhuzamot vélt felfedezni a jin és jang bináris rendszere és saját, kizárólag az 1-es és 0-s számjegyre épülő számtani rendszere között. Ezzel párhuzamosan egy P. Regis nevű misszionárius megkezdte a könyv latin nyelvre való átültetését és magyarázatát, s műve 1834-1839-ben jelenik meg Stuttgartban.[5]

A 19. század elején két olyan fordítás jelent meg, ami már tudományos értékkel bírt. James Legge angol nyelvű fordítása 1882-ben jelent meg Max Müller Sacred Books of the East című sorozatában. Legge fordítását számos kritika érte kora tudósai részéről, többek között Richard Wilhelmtől, aki a mű egyik legfontosabb hiányosságának tartotta, hogy Legge egyszerűen nem fordította le a hexagramok elnevezését.[6] Ezután két kevesebb visszhangot kiváltó fordítás látott napvilágot. 1885-1893-ban jelent meg Paul-Loup Félix Philastre francia diplomata, tudós francia nyelvű fordítása a Museé Guimet kiadásában, majd Charles de Harlez belga orientalista fordítása 1889-ben a Belga Királyi Tudományos Akadémia kiadásában.

A legelismertebb, Carl Gustav Jung által is nagyra értékelt fordítás minden bizonnyal Richard Wilhelm protestáns misszionárius német nyelvű műve, ami 1924-ben jelent meg Jénában. Jung meleg szavakkal üdvözölte a Wilhelm-féle fordítást, s önéletrajzi írásában a következőket mondta róla: „A Kelet egyik legmélyebb tartalmú műve először jelent meg Nyugaton élő és elérhető formában”.[7]

Magyar fordításai közül a legismertebbek a Wilhelm német nyelvű munkáján alapuló Ji King - Változások könyve Pressing Lajos munkája (Budapest, 1992) és A változások könyve: a legősibb kínai bölcsesség, Richard Wilhelm feldolgozása, Deseő László fordítása (Budapest, 1994). A legújabb feldolgozások közé tartozik Karátson Gábor: Ji King. A Változások könyve (Budapest, 2003), valamint Müller Péter Jóskönyve.

C. G. Jung és a Ji King

[szerkesztés]

Carl Gustav Jung kétségkívül sokat tett azért, hogy a Ji csing ismertté váljon Európában. Az ő tanácsára, és Richard Wilhelm, majd annak halála után fia, Helmut Wilhelm ellenőrzése alatt ültette át angol nyelvre - Wilhelm fordítása alapján - a könyvet egyik tanítványa, Cary F. Baynes. Az 1951-ben kiadott műhöz Jung nagyszabású bevezetőt írt, melyben elméleti fejtegetésbe bocsátkozik az általa megalkotott szinkronicitás elvről. Jung a Ji csinget már a Wilhelm-féle fordítás előtt ismerte, s amellett, hogy az archetipusok legcsodálatosabb gyűjteményének tartotta, megfelelő eszközt látott benne ahhoz, hogy a véletlen egybeesések mibenlétét - melyre szinkronicitás elvet alapozta - tanulmányozza általa. Órákat töltött azzal, hogy a jóspálcikákat kínai módra manipulálva meditáljon az ítéletek jelentése fölött, s mély benyomást tettek rá az ősi jóskönyv frappáns válaszai. Jung a Ji csinget a kínai kultúra "spirituszának" tartotta. Hitte, hogy a könyv "élő valóságának" megtapasztalásával a nyugati ember a keleti szellem puszta csodálójából vagy kritikus szemlélőjéből annak résztvevőjévé válhat.[8]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Jí Csing. Ősi kínai jóskönyv / A változás könyve; ford., összeáll. Beőthy Mihály és Hetényi Ernő; Háttér, Bp., 1989 (Háttér könyvek)
  • Ji King, 1-2.; ford. Pressing Lajos; Orient Press, Bp., 1992 (Kelet szent könyvei)
  • Ji king. Változások könyve. Csatolt magyarázatok; ford., jegyz. Tőkei Ferenc; Balassi, Bp., 1997 (Kínai-magyar irodalmi gyűjtemény, 1/3.)
  • Ji king / A változások könyve, 1-3.; ford., jegyz. Karátson Gábor; Q. E. D., Bp., 2003
    • 1.
    • Kommentárok 1.
    • Kommentárok 2.
  • Ji King. Változások könyve, 1-2.; összeáll., angolra ford. Richard Wilhelm, ford. Pressing Lajos; Szenzár–Helikon, Bp., 2016

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vö: Yi King, Livre des Transformation, Version allemand de Richard Wilhelm, Préface et traduction en français par Étienne Perrot, Édition Médicis, Paris, 1973, ISBN 2-85327-003-3, p.11.
  2. A nyolc trigramot lásd a szócikk bevezetőjében
  3. A 64 hexagram magyarul megtalálható itt
  4. Vö:Yi King, Livre des Transformation, Paris, 1973. p.13.
  5. Yi King, Livre des Transformation, Paris, 1973, p. xxi.
  6. Yi King, Livre des Transformation, Paris, 1973, p. 298.
  7. Yi King, Livre des Transformation, Paris, 1973, p. xix.
  8. C. G. Jung: Richard Wilhelm emlékére. In: A szellem jelensége a művészetben és a tudományban, Scolar Kiadó, 2003. p. 55.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:易經
A Wikimédia Commons tartalmaz Ji csing témájú médiaállományokat.