Ugrás a tartalomhoz

Süntök

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Süntök
A növény termése és indái
A növény termése és indái
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Tökvirágúak (Cucurbitales)
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Alcsalád: Cucurbitoideae
Nemzetség-
csoport
:
Sicyeae
Alnemzetség-
csoport
:
Cyclantherinae
Nemzetség: Echinocystis
Torr. & A.Gray
Faj: E. lobata
Tudományos név
Echinocystis lobata
(Michx.) Torr. & A.Gray
Szinonimák
Szinonimák
  • Hexameria Torr. & A.Gray
  • Micrampelis Raf.
  • Basionym
    • Sicyos lobatus Michx., Fl. Bor.-Amer. 2: 217. 1803.
  • Homotypic
    • Micrampelis lobata (Michx.) Greene, Pittonia 2: 128. 1890.
  • Heterotypic
    • Echinocystis echinata (Muhl. ex Willd.) Britton, Sterns & Poggenb., Prelim. Cat. 20. 1888.
    • Echinocystis echinata (Muhl. ex Willd.) Vassilcz., Fl. URSS 24: 125. 1957, comb. superfl.
    • Micrampelis echinata (Muhl. ex Willd.) Raf., Med. Repos. 5: 350. 1808.
    • Momordica echinata Muhl. ex Willd., Sp. Pl. (Willdenow) 4: 605. 1804.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Süntök témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Süntök témájú médiaállományokat és Süntök témájú kategóriát.

A süntök (Echinocystis lobata) a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe és a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó faj.

Nemzetségének egyetlen faja.

Habitus

[szerkesztés]
termései

A süntök többágú kacsaival felkapaszkodó, akár 7-8 méter magasra felfutó, vékony szárú, legfeljebb a nóduszokban szőrös, egyéves növény. Növekedési formája szerint a smilakoid csoportba tartozik: a levélhónaljakban eredő, több, leginkább háromágú finom mozgásokra képes – vélhetően pálha- vagy inkább szár eredetű – kacsaival kapaszkodik. A kacsok száma nóduszonként egy. A kapaszkodás a kacs érintésre való érzékenységével magyarázható: az érintkezés helyén a kacs növekedése lelassul, az átellenes oldalon felgyorsul, aminek következtében a kacs rugószerűen feltekeredve körbefonja a megérintett ágat. A kacsok rögzülése után a tengelyük kiegyenesedik és megvastagszik, ezáltal a süntök szárát távol tartja a támasztékul szolgáló növénytől. Levelei hosszú levélnyelűek, karéjosan osztottak, az 5 karéj ép szélű, szálkás csúcsú, érdes. A termős virágok magánosak vagy a kacsok hónaljában rövid kocsányon ülnek többedmagukkal. A porzósak aprók, fehérek, összetett fürtöt alkotnak, a porzószálak összenőttek. A termés 3-4 centiméter hosszú, hengeres, puha, tüskés, belsejét, a négy mag körül rostos szövet tölti ki.

Származás, elterjedés

[szerkesztés]

Őshazája Északkelet-Amerika, ahol áreája az északi szélesség 35 és 53°-a között, valamint az Atlanti-óceán partvidékétől a nyugati hosszúság 110°-áig található, tehát az Egyesült Államokon kívül Kanada déli részein is őshonos. Sporadikus előfordulásai még ettől nyugatabbra is vannak, ahol valószínűleg kultúrszökevény. Eredeti élőhelyén és Európában is csak a 0 °C-os januári izotermától északra tudott kiterjedt állományokat létrehozni. Első európai adata 1904-ből való, hazánk területén pedig először Debrecenben 1913-ban jegyezték le. Manapság nálunk az egész országban megtalálható, csak a Kisalföldön és a Duna–Tisza közének déli részén ritka. Európában nagy léptékű elterjedését - őshazájához hasonlóan - klimatikus tényezők határozzák meg. Nem vagy csak kivételesen fordul elő a faj azokon a területeken, ahol a januári középhőmérséklet nem 0 és -5 °C közé esik. Dísznövényként ültették, idővel pedig kivadult a kertekből.

Életciklus, életmenet

[szerkesztés]

Életformája T4 (nyárutói egyéves), életideje a vegetációs időszakban mintegy százharminc nap, általában májustól októberig. A növény csírázása májusban indul el, virágzás pedig júliustól. Önmegporzás is lehetséges, de inkább rovarmegporzás jellemzi, a terméseket a víz is terjeszti. A nővirágok elvirágzás után akár már tizennégy napon belül teljes méretű termést hozhatnak. A termések egy-hat magot tartalmaznak, leggyakrabban négyet. A magvak kihullanak, amikor a termés kiszárad. A mag, illetve a termés terjedésének két fő módja lehetséges: a magvak kihullva az anyanövény környezetében csíráznak (gravitációs), de terjesztheti a víz is (hidrochoria).

Termőhelyigény

[szerkesztés]

Folyók, patakok mentén szerves anyagokban és bázisokban gazdag, nedves vagy üde, gyengén savanyú, humuszos talajokon, ligeterdőkben, árkok, csatornák mentén. Fényigényes, degradációtűrő és -jelző, kevéssé vagy közepesen nitrogénigényes. Sókerülő, sós vagy szikes élőhelyen ritkán fordul elő. A vegetációs időszakban bekövetkező elárasztásokat gyengén tűri, ilyenkor a tövek elpusztulhatnak.

Biotikus interakciók

[szerkesztés]
  • Magja allelopatikus hatású.
  • A támasztékul szolgáló növényt elnyomhatja.
  • Hazai fogyasztóiról kevés adat van (se parazita, se rovar), azonban Amerikában számos fogyasztója ismert.
  • A süntöknek fontos szerepe van ennek a sokgazdás, nagy károkat okozó uborka-mozaikvírusnak az epidemiológiájában.

Gazdasági jelentősége

[szerkesztés]

Hazájában az észak-amerikai őslakosok számára „panácea”, azaz jó reumára, lázra, emellett afrodiziákum, abortívum, felhasználták magjait gombként, gyöngyként és terméséből halbódító lét készítettek.

Természetvédelmi jelentősége

[szerkesztés]
  • Kedvezőtlenül befolyásolja az őshonos társulásokat.
  • Mezőgazdasági gyom.
  • Leárnyékolhatja, lehúzhatja a facsemetéket.
  • Betegségeket terjeszthet.

Természetvédelmi kezelés

[szerkesztés]
  • Védett területeken: mechanikai kezelés.
  • Kémiai védekezés: nehéz a szelektivitást megőrizni.
  • Számos fogyasztója, kórokozója ismert, de ezek gazdanövényspektruma széles.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk (képek)

[szerkesztés]