Ugrás a tartalomhoz

Szürke tölcsérgomba

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szürke tölcsérgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Pereszkefélék (Tricholomataceae)
Nemzetség: Clitocybe
Tudományos név
Clitocybe nebularis
(Batsch), P.Kumm. (1871)
Szinonimák
  • Agaricus nebularis Batsch (1789)
  • Gymnopus nebularis (Batsch) Gray (1821)
  • Omphalia nebularis (Batsch) Quél. (1886)
  • Lepista nebularis (Fr.) Harmaja (1974)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szürke tölcsérgomba témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke tölcsérgomba témájú médiaállományokat és Szürke tölcsérgomba témájú kategóriát.

A szürke tölcsérgomba (Clitocybe nebularis vagy Lepista nebularis) a pereszkefélék családjába sorolt tölcsérgomba (Clitocybe) nemzetség egyik faja.

Elterjedése, előfordulása

[szerkesztés]

Magyarországon is meglehetősen gyakori. Szeptembertől novemberig gyűjthető.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]
Szürke tölcsérgombák boszorkánykört alkotva

Kalapjának átmérője 6–15 (20) centiméter. A kalap szürke, barnásszürke, de lehet fehér is, fiatalon hamvas (ez letörölhető). Fiatalon domború, majd ellaposodik, kissé tölcséresedhet. A széle sokáig begöngyölt, gyakran hullámos. Sűrűn álló, fehéres, illetve krémsárga lemezei kissé lefutók, a kalap húsáról könnyen leválaszthatók.

Tönkje 4–12 cm hosszú, 1,5–4 cm vastag, felfelé vékonyodó, alul szélesebb, bunkó alakú, fehéres, világosszürke. Felülete szálas, rostos, belül idővel üregesedik. A tönk aljára gyakran avarmaradványok tapadnak.

Húsa szárazon fehér, nedvesen kissé szürkés. Vastag; eleinte kemény, majd megpuhul. Tönkje szivacsos, jellegzetes, fűszeres illatú és ízű.

Összetéveszthető a mérgező nagy döggombával, a viaszfehér tölcsérgombával és a kajsza lisztgombával.

Felhasználása

[szerkesztés]

Kiadós, de étkezési értéke csekély — ugyanis annyira fűszeres ízű, hogy önálló fogyasztásra nem ajánlják; leginkább fűszerként fogyasztható. Emellett csak feltételesen ehető, ugyanis egyeseknek allergiát okozhat. Felhasználás előtt érdemes leforrázni. Íze kissé savanykás, ezért ételek savanyítására is alkalmas.

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Lomb- és fenyőerdőben, gyakran folyásokban növő, gyakori faj. Vastag avartakarón tömegesen jelenhet meg, és egészen az első havazásokig kitart. Fagyálló. Ősszel szeptembertől november végéig terem, de enyhe teleken jóval tovább is.

Nagyobb csoportokban, illetve (jellemzően) boszorkánykörökben nő.

Források

[szerkesztés]