jövetel

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the jöv- stem of jön (to come) +‎ -etel (noun-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjøvɛtɛl]
  • Hyphenation: jö‧ve‧tel
  • Rhymes: -ɛl

Noun

[edit]

jövetel (usually uncountable, plural jövetelek)

  1. coming, arrival
    Synonyms: (less common) jövés, (with an amalgamated possessive suffix) jötte

Declension

[edit]

It is usually used with a possessive suffix. The plural forms are uncommon.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jövetel jövetelek
accusative jövetelt jöveteleket
dative jövetelnek jöveteleknek
instrumental jövetellel jövetelekkel
causal-final jövetelért jövetelekért
translative jövetellé jövetelekké
terminative jövetelig jövetelekig
essive-formal jövetelként jövetelekként
essive-modal
inessive jövetelben jövetelekben
superessive jövetelen jöveteleken
adessive jövetelnél jöveteleknél
illative jövetelbe jövetelekbe
sublative jövetelre jövetelekre
allative jövetelhez jövetelekhez
elative jövetelből jövetelekből
delative jövetelről jövetelekről
ablative jöveteltől jövetelektől
non-attributive
possessive - singular
jövetelé jöveteleké
non-attributive
possessive - plural
jöveteléi jövetelekéi
Possessive forms of jövetel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jövetelem jöveteleim
2nd person sing. jöveteled jöveteleid
3rd person sing. jövetele jövetelei
1st person plural jövetelünk jöveteleink
2nd person plural jöveteletek jöveteleitek
3rd person plural jövetelük jöveteleik
[edit]

Further reading

[edit]
  • jövetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN