Ugrás a tartalomhoz

Felsőmatucsina

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőmatucsina (Gornja Motičina)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
Jogállásfalu
Irányítószám31513
Körzethívószám(+385) 031
Népesség
Teljes népesség27 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság203 m
Terület16,70 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 28′ 18″, k. h. 17° 58′ 12″45.471667°N 17.970000°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 18″, k. h. 17° 58′ 12″45.471667°N 17.970000°E
SablonWikidataSegítség

Felsőmatucsina (horvátul: Gornja Motičina) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Alsómatucsinához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 55, közúton 62 km-re, Nekcsétől 10 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, a Krndija-hegység északi lejtőin, a Rijeka-patak mentén fekszik. Településrészei: Gradiška Stara, Jelašin, Kamenolom, Kerekuš, Kurjačara, Marin Dolac, Našičko Debelo Brdo, Rijeka Dol és Staklana.

Története

[szerkesztés]

Matucsina neve 1228-ban még folyónévként tűnik fel először „Motuchyna” alakban abban az oklevélben, melyben II. András király a Tétény nembeli Pukuri Benedek unokájának Marcellnak és testvéreinek Eszék nevű birtokuk határairól bizonyságlevelet ad.[2] A vár és a település nevét a Matucsina patakról kapta. Urai, a Matucsinai és a velük rokon matucsinai Cseh és Petykei családok voltak. Zsigmond idejében a Marótiak zálogbirtoka lett. 1469-ben Gábor kalocsai érsek és testvére, Matucsinai Zsigmond 5000 aranyért királyi engedéllyel ismét magukhoz váltották.

A török hódítás Matucsinát 1532-ben érte el, mely után lakossága nagyrészt kicserélődött új, főként muzulmán telepesek érkeztek. A matucsinai uradalom megszűnt, a török uralom idején a raholcai kádiluk és náhije része volt. Felsőmatucsina a szomszédos Gazije faluval együtt valószínűleg a török uralom idején keletkezett, amikor pravoszláv vlachokat telepítettek ide. 1680-ban 25, vlachok által lakott ház állt a településen. A település Szlavónia ezen területével együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1702 után boszniai vlachok újabb hulláma érkezett és telepedett le Sušine, Šumeđe, Felsőmatucsina és Gazije területén. 1720 után azonban megkezdődött a vlachok Baranyából történő elvándorlása. 1763-ban az uradalom összeírója Felsőmatucsinán 15 házat számlált.

Az első katonai felmérés térképén „Gor. Moticsina” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Moticsina (Gornja)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Motichina (Gorna)” néven 24 házzal, 5 katolikus és 190 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A településnek 1857-ben 157, 1910-ben 281 lakosa volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 66%-a szerb, 30%-a horvát, 2%-a szlovák, 1%-a német anyanyelvű volt. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Nekcsei járásához tartozott. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A lakosságszám 1921-ben érte le maximumát 397 fővel, azóta a népesség egyre csökken. Ennek oka a fiatalok elvándorlása, akik a munkalehetőségek miatt főként Nekcsén és környékén telepedtek le. 1991-ben 98 főnyi lakosságának 46%-a szerb, 32%-a horvát, 19%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 49 lakosa volt. Ma már a kihalófélben levő falvak közé tartozik.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
157 160 135 152 184 281 397 195 167 176 186 138 101 98 67 49

Gazdaság

[szerkesztés]

A lakosság főként az erdei munkákból, mezőgazdaságból, szőlő- és gyümölcstermesztésből él.

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 2004-ben épült a nekcsei ferences kolostor támogatásával. A nekcsei Szent Antal plébánia filiája.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]