Ugrás a tartalomhoz

Ojtozi csata (1917)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Második ojtozi csata
Román front
Dátum1917. augusztus 8.augusztus 20.
HelyszínAz Ojtoz-patak völgye, Románia
EredményRomán taktikai győzelem
Harcoló felek
Román Királyság
Orosz Birodalom
Osztrák–Magyar Monarchia
Német Birodalom
Parancsnokok
Alexandru Averescu
Artur Văitoianu
Gheorghe Văleanu
Rohr Ferenc
Haderők
ismeretlenismeretlen
Veszteségek
ismeretlenismeretlen
Az ojtozi front az augusztusi hadműveletek előtt és után

A második ojtozi csata az első világháború román frontjának egyik összecsapása volt 1917. augusztus 8-20 között. A csatát az osztrák-magyar és német csapatok támadása váltotta ki, akik Mărășeștinél és az Ojtoz-patak völgyében párhuzamosan indítottak offenzívát a még román uralom alatt levő Moldva elfoglalására. A központi hatalmak hadműveletei azonban nem vezettek eredményre, így a romániai frontvonal egészen 1918 tavaszáig, a fegyverszünet megkötéséig megmerevedett.

Előzmények

[szerkesztés]

Románia 1916. augusztus 27-én lépett be az első világháborúba, megtámadva az Osztrák-Magyar Monarchiát. Habár a háború első hónapja román sikereket hozott magával, a központi hatalmak ellentámadása visszavetette a román hadsereget, december 6-ra már maga a román főváros, Bukarest is elesett.

1917. nyarára már csak a történelmi Moldva maradt a román kormány ellenőrzése alatt. A szorult helyzetben, 1917. júliusában a románok – orosz csapatokkal megerősítve – ellentámadásba lendültek Mărăşti térségében, visszafoglalva tíz falut, de a párhuzamosan zajló Kerenszkij-offenzíva kudarca miatt kénytelenek voltak leállítani a támadást.

A központi hatalmak 1917 augusztusában döntő támadásra szánták el magukat. A haditerv szerint egyszerre kellett előrenyomulniuk a frontvonal déli szakaszán, Mărășești térségében és a Keleti-Kárpátok irányából kitörni a Moldvai-hátságra. A Kárpátokban indítandó hadművelet kiindulási pontjául az Ojtoz-patak völgyét jelölték ki. A támadásban részt vevő két osztrák-magyar lovashadosztály, két gyaloghadosztály és egy német gyaloghadosztály főparancsnokságával Rohr Ferenc tábornokot bízták meg. Velük szemben a 2 román hadsereg hat gyaloghadosztálya látta el a völgy védelmét.

A csata

[szerkesztés]

Az osztrák-magyar-német hadművelet megkezdését egy négyórás tüzérségi előkészítés előzte meg. Az osztrák-magyar gyalogcsapatok ezt követően a katonailag megerősített Pravila-csúcs ellen indítottak támadást, melyet négyszer rohamoztak meg, de nem sikerült bevenniük. A német 117. gyaloghadosztály ezalatt sikeresen elfoglalta az Ungureanu-csúcsot, de további előnyomulását a románok ellenállása meghiúsította. A román 4. hadtest még aznap éjjel ellentámadásba lendült a német csapatok vonalán és sikeresen visszafoglalta az elvesztett terület egy részét. Másnap délután azonban a központi hatalmak csapatainak közös támadása visszavetette a románokat, akik kénytelenek voltak feladni a Pravila-csúcsot és Gorzafalva falut.

A románok visszavonulása csak augusztus 11-én ért véget, amikor a frissen csatatérre érkezett 1. román lovashadosztály sikeresen visszafoglalta Gorzafalvát. Augusztus 12-én a román hegyivadászalakulatok az orosz 195. gyaloghadosztály támogatásával heves harcok árán elfoglalták a Cireşoaia-csúcsot, augusztus 13-án visszafoglalták a Kosna-csúcsot is, amelyet megtartottak az ismétlődő német támadások ellen.

A harcok augusztus 16-ig szüneteltek, amikor a 2. román határvadász hadtest újabb támadást indított elfoglalva a Runcu-csúcsot. Augusztus 19-én a központi hatalmak csapatai megindították utolsó offenzívájukat, a Kosna-csúcs bevételére összpontosítva, melyet sikerrel végre is hajtottak, de a román csapatok még aznap éjjel egy ellentámadással sikeresen visszaszerezték az elveszett terület egy részét, melynek következtében a központi hatalmak hadvezetősége letett a hadművelet folytatásáról, annál is inkább mivel időközben a mărăşeşti-i hadművelet is kudarcba fulladt.

Az ojtozi csatában a központi hatalmak csak egy 2–6 km-es előrenyomulást tudtak kieszközölni és nem sikerült kitörniük a Tatros folyó völgyébe sem, amelynek elérése esetén bekerítéssel fenyegethették volna a Dél-Moldvában harcoló román csapatokat. A csatát követően a frontvonal megmerevedett és nem is változott lényegesen 1918 tavaszáig, a fegyverszüneti szerződés megkötéséig.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Osváth Ádám: Ojtoz 100. A soproni honvédek hősies helytállása; Soproni Múzeum, Sopron, 2017
  • Sylvester Lajos: Ojtoz völgye a hadak útján. A Kárpátok délkeleti átjárójának régi és új keletű históriája; Charta, Sepsiszentgyörgy, 2008
  • Az ojtozi csata, 1917–2017. Hősiesség, hazaszeretet, összetartozás; tan. Brummer Krisztián et al., fotóvál., jegyz. Tóth Éva; Zrínyi, Bp., 2019