Ugrás a tartalomhoz

Saršoni

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saršoni
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeTengermellék-Hegyvidék
KözségViškovo
Jogállásfalu
PolgármesterGoran Petrc
Irányítószám51216
Körzethívószám(+385) 051
Népesség
Teljes népesség1664 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság420 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 23′ 18″, k. h. 14° 24′ 33″45.388419°N 14.409158°EKoordináták: é. sz. 45° 23′ 18″, k. h. 14° 24′ 33″45.388419°N 14.409158°E
SablonWikidataSegítség

Saršoni (olaszul: Sarsoni) falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Viškovóhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Fiume központjától 8 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

Az i. e. 6. századtól az illír japodok törzse élt ezen a területen. A japodok és a rómaiak után a keleti gótok és a bizánciak uralma következett. A szlávok a 7. században érkeztek ide, azután a frankok, majd a horvát nemzeti királyok uralkodtak itt. 1116-ban az isztriai területekkel együtt egészen Fiuméig az aquileai pátriárka és vazallusai a duinói grófok igazgatása alá került. 1399-ben a duinói grófok kihalása után a Walsee grófi család birtokába jutott. Területe a kastavi uradalom része volt.

A településnek 1857-ben 561, 1910-ben 596 lakosa volt. Az első világháború után az Olasz Királyság szerezte meg ezt a területet, majd az olaszok háborúból kilépése után 1943-ban német megszállás alá került. 1945 után a területet Jugoszláviához csatolták, majd ennek széthullása után a független Horvátország része lett. Fiume városához tartozott, majd 1993. április 15-e óta Viškovo község része. 2011-ben a falunak 1531 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
561 545 418 466 568 596 299 335 322 306 338 353 336 524 781 1531

Nevezetességei

[szerkesztés]

Ivan Matetić Ronjgov szülőháza[4] műemlékjellegű kulturális érték, mert itt született zeneszerző, dallamíró és zenepedagógus 1880. április 10-én. Új műveinek megalkotásához az Isztria és a horvát tengerpart hagyományos zenéit vette alapul. Kompozíciói többnyire hangszeres kísérettel írt kórusművek, amelyek először alkalmazták az isztriai skálát és a népi aerofon hangszereket. Az isztriai tonalitásról szóló elméleti viták kronológiailag megelőzték a zeneszerző munkásságát, aki 1960-ban halt meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]