Ugrás a tartalomhoz

Szentpéteri templom (Kolozsvár)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Péter és Pál apostolok templom
műemlék
Felekezetrómai katolikus
EgyházmegyeGyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Kolozs-dobokai főesperesi kerület
EgyházközségKolozsvár, Szent Péter és Pál apostolok
Pap(ok)Takó István
Építési adatok
Építése1844-1848
Stílusneogótikus
TervezőjeKagerbauer Antal
Felszentelés1848
LMI-kódCJ-II-m-B-07245
Elérhetőség
TelepülésKolozsvár
Hely400604-Cluj-Napoca, Bulevardul 21. Decembrie 1989. 136.
Elhelyezkedése
Szent Péter és Pál apostolok templom (Románia)
Szent Péter és Pál apostolok templom
Szent Péter és Pál apostolok templom
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′ 36″, k. h. 23° 36′ 27″46.776751°N 23.607393°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 36″, k. h. 23° 36′ 27″46.776751°N 23.607393°E
Térkép
A Szent Péter és Pál apostolok templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter és Pál apostolok templom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Szent Péter és Pál apostolok templom, ismertebb nevén szentpéteri templom Kolozsvár egyik műemlék temploma a város keleti részén, a hajdani Kül-Magyar utca végén. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07245 sorszámon szerepel.

Története

[szerkesztés]

Ezen a helyen a 12–13. században egy Szentpéter nevű falu állt saját templommal és plébániával. A település történetéről kevés maradt fenn, a későbbi századokban beolvadt a város felől terjeszkedő hóstátokba. A település emlékét őrzi a 15. századi Szentpéteri utca, a tulajdonképpeni későbbi Magyar utca.

Az 1450–1460-as években hol önálló plébánossal rendelkező egyházközség működött itt‚ hol a kolozsvárinak alárendelt. A hagyomány szerint 1480-ban Mátyás király idején Jakab plébános önállósága nyert megerősíttetést. A középkori templom alapjainak egy része a mai oltár alatt maradt fenn.

A templomot 1560-ban az unitáriusok szerezték meg. 1585-ben határozták el, hogy egy kőtemplomot építenek ide, ami azonban védtelen fekvése miatt hamarosan elpusztult. Az 1620-as évektől 1660 körüli egy unitárius gimnázium is működött a templom szomszédságában. A Rákóczi vezette szabadságharc idején a külváros együtt a templommal és az iskolával leégett, s a vidék csak a szatmári béke megkötése után népesült be ismét. 1715-re a régi alapokon‚ az oldalfalak felhasználásával deszkaboltozatos‚ zsindellyel fedett kis kápolnát alakítottak ki.

1716-ban a főtéri templommal együtt visszakerült a katolikus egyházhoz, akiket az osztrák császári seregek támogattak. A korábban a városból kiűzött minoriták telepedtek meg a templom körül. 1724-ben Demeter Márton káptalani helynöktől megkapták a templomot, ezt 1725-ben Antalfi János püspök okmányokkal is megerősítette. Az 1770-es évekre felépült belvárosi templomuk és rendházuk a Belső-Közép utcában, így a szentpéteri házat átadták aggmenház céljaira. Érdekessége volt a templomnak, hogy a tiszta református hóstát közepén állt.

A közben erősen leromlott állapotú templom újjáépítéséről az 1840-es évek elején döntöttek. Az új templomot Kagerbauer Antal tervei alapján építették 1844–1848 között. Felszentelésére 1848. június 28-án került sor.

1901-ben a minorita áldozópapok látták el a szolgálatot a templomban, ezt követően önálló plébánia lett Kolozsvár-szentpéteri római katolikus egyházközség címmel‚ amelyhez a Dohány utca (ma Petőfi Sándor) vonalától keletre eső városrész tartozott.

A templomot 1947–1948-ban, majd 1977-ben renoválták.

Leírása

[szerkesztés]

Kagerbauer a templomot is neogótikusra tervezte. Főleg a torony kiképzésében hatással lehetett rá a főtéri templom akkor már épülő új gótikus tornya. Kagerbauer altemplom-kriptaként megőrizte a középkori hajó egy részét a szentély alatt. Különben az új épület a gótikus falusi templomok rendszerét követi egy tengelyre fűzve fel a tornyot‚ hajót és szentélyt. A torony négyzetes alapból indul ki‚ majd a legfelső szintjén hatszögűvé válik. Alsó szintje csúcsíves keretbe zárja a főkaput. Felette hatalmas négyzetbe írt körablak‚ afölött pedig csúcsíves ablak díszíti a homlokzatot. A torony legdíszesebb szintje az utolsó előtti‚ mely már a hajó fedele felé emelkedik: magas csúcsíves ablakok‚ csúcsos ormok és kőfiálék ékesítik. A hajó öt boltszakaszos‚ kívül a párkányig érő támpillérekkel‚ belül csehsüveg boltozású hálóboltozatra emlékeztető kidolgozással. A hajót háromoldalú szentély zárja. A gótikus főoltárt Szent Erzsébet képével‚ Péter és Pál szobrával‚ alsó és felső tabernákulummal Münchenben készítették.

Az orgona – felirata szerint – Kolonich István kézdivásárhelyi mester 124. műve‚ 1874-ben készült. Szekrénye szintén gótikus. 1925-ben építették újjá.

A szentélyt valamikor a század elején Lotz Károly kolozsvári származású tanítványa‚ Stein János festette ki‚ majd a hajót 1926-ban Hosszu Márton festőművész közreműködésével Szatmári Károly látta el freskókkal (folytatva Stein stílusát‚ s a budapesti Mátyás-templom díszítéséből ihletődve).

A templom eredeti két harangját az első világháborúban elrekvirálták. A három új harangot 1925 májusában szentelték fel. Az elrepedt Mária-harangot 1977-ben cserélték ki.

A díszkapu

[szerkesztés]

A templom egyik nevezetessége a bejárat előtti díszkapu vagy fogadalmi kapu, amelyet 1743–1747 között építettek a Szent Mihály-templom körüli cinterem kapujaként, az 1738-as pestisjárvány emlékére. A kivitelező mester‚ „Ioannes Lapicida” minden valószínűség szerint Johannes König bajor szobrász lehetett‚ aki korábban a gyulafehérvári vár díszkapuinak faragásánál tevékenykedett. Miután a főtéri templom körüli épületeket elbontották, a városi tanács úgy határozott 1898-ban, hogy a díszkaput a szentpéteri templom elé helyezi át.

A három bejárat közül a közbülső félkörívű volt‚ s poligonális pillérek fogják közre. „Az architektúra eredeti formájában a barokk szokásos díszítőelemeivel volt dekorálva. A pillérek posztamensei volutás rajzokkal‚ a pillértörzsek síp- és cartouche-díszekkel voltak ékesek. A nagy kapuív záródása fölötti szoborfülke két oldalán virágcsokrot tartó angyalok voltak kifaragva‚ a fülke fölött cartouche- s fesztondísz. Az oldalajtók szemöldökében két puttófej díszlett” – írta Biró József 1934-ben. Az átépítéskor azonban egyes díszítőelemeit megváltoztatták, így a barokkos tartóoszlopok helyére egyszerű kőoszlopok kerültek. A központi kapu félköríves záródása helyére kosárgörbét alakítottak ki.

A közbülső kapunyílás feletti fülkében kerek arcú, fekvő nőalak, Szent Rozália látható‚ fején rózsakoszorú‚ egyik kezével fejét támasztja‚ másikkal ölében koponyát tart. E fülke fölött, a kapu legmagasabb pontján áll Szent Mihály arkangyal szobra hagyományos római legionárius öltözetben‚ kiterjesztett szárnyakkal‚ jobb lábával a sárkányra tapos. Bal kezében kis pajzsot, jobbjában vaskardot tart jellegzetes barokkos beállításban. Tőle jobbra és balra lépcsőzetesen még három-három szobor látható‚ olyan szenteké, akik a hagyomány szerint a pestis ellen védelmezhettek. Jobbra-északra: Keresztelő Szent János balját az égre emeli‚ jobbjában kereszt‚ lábánál bárány; az oldalajtón Szent Sebestyén fatörzshöz kötött alakja‚ a szélső oszlopon Borromei Szent Károly. Balra-délre: Szent János evangélista jobbját kitárja‚ baljában könyvet s kelyhet tart‚ redőzetes ruhája tövében sas‚ a kiskapun Szent Rókus vándor alakja a kutyával‚ a szélső oszlopon Nepomuki Szent János kezében a kereszttel. A kaput díszítő szobrok az évek során megcsonkultak.

A fogadalmi oszlop (Mária-oszlop)

[szerkesztés]
A Mária-oszlop a Szentpéteri templom mögött napjainkban

A másik fő látnivaló a templom mögötti fogadalmi oszlop vagy Mária-oszlop, amely szintén az 1738-as pestis emlékét őrzi. Kornis Antal főkormányszéki tanácsos és felesége‚ Petki Anna emeltette 1744-ben.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]