покончить
Megjelenés
jövő | múlt | felsz. | |
---|---|---|---|
я | поко́нчу | поко́нчил поко́нчила |
|
ты | поко́нчишь | поко́нчил поко́нчила |
поко́нчи |
он она оно |
поко́нчит | поко́нчил поко́нчила поко́нчило |
|
мы | поко́нчим | поко́нчили | |
вы | поко́нчите | поко́нчили | поко́нчите |
они | поко́нчат | поко́нчили | |
akt. part. múlt | поко́нчивший | ||
gerundium múlt | поко́нчив, поко́нчивши | ||
passz. part. múlt | поко́нченный |
покончить (pokončitʹ)
Kiejtés
- IPA: [pəkənʲt͡ɕɪtʲ]
Ige
покончить
- (что, с чем) befejez, elvégez (vmt); végez (vmvel)
- (с кем/чем) leszámol (vkvel/vmvel); felszámol (vmt)
- покончить жизнь самоубийством ― pokončitʹ žiznʹ samoubijstvom ― végez magával; öngyilkosságot követ el
- покончить с безработицей ― pokončitʹ s bezraboticej ― megszünteti/felszámolja a munkanélküliséget
- покончить с работой ― pokončitʹ s rabotoj ― végez a munkával
- с этим покончено ― s etim pokončeno ― ezzel végeztem; ennek vége