Ugrás a tartalomhoz

Dabrina

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dabrina
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSziszek-Monoszló
KözségGlina
Jogállásfalu
Irányítószám44403
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség54 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 15′ 41″, k. h. 16° 09′ 10″45.261389°N 16.152778°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 41″, k. h. 16° 09′ 10″45.261389°N 16.152778°E
SablonWikidataSegítség

Dabrina falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sziszek városától légvonalban 30, közúton 46 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re délkeletre, a Maja-folyó völgyének nyugati szélén, a Glinát a dvori határátkelővel összekötő 6-os számú főúttól nyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A római korban határában vezetett át a Sisciát (Sziszek) Seniával (Zengg) összekötő fontos kereskedelmi és hadiút, melynek maradványai még ma is láthatók. A környék számos településéhez hasonlóan Dabrina is a 17. század vége felé népesült be a török uralom alatt maradt Boszniából menekült pravoszlávokkal. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. A falunak 1857-ben 427, 1910-ben 646 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A lakosság elmenekült. Később több, főként idős ember visszatért. A településnek 2011-ben 86 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
427 484 457 551 608 646 628 726 578 575 512 422 303 253 84 86

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv kápolnája 1980-ban épült, a buzetai parókiához tartozik.
  • Római út maradványai
  • Három régi malom a település határában.
  • Hagyományos népi építésű védett házak az 5, 6, 7,19, 20, 23, 25, 27, 32, 34, 35, 36, 37, 91 számok alatt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]