Ugrás a tartalomhoz

Magyarcsernye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarcsernye
(Нова Црња / Nova Crnja)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Magyarcsernye címere
Magyarcsernye
címere
Magyarcsernye emblémája
Magyarcsernye emblémája
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetKözép-bánsági
KözségMagyarcsernye
Rangváros
Alapítás éve1792
PolgármesterTóth László (VMSZ)
JegyzőOláh Attila
Irányítószám23218
Körzethívószám+381 23
RendszámZR
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség1509 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság70 m
Terület33,7 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 40′, k. h. 20° 36′45.666667°N 20.600000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 20° 36′45.666667°N 20.600000°E
Magyarcsernye
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarcsernye
témájú médiaállományokat.

Magyarcsernye (szerbül Нова Црња / Nova Crnja) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, az azonos nevű község központja.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagybecskerektől északkeletre, a szerb-román határ közelében fekvő település.

A község települései

[szerkesztés]

Magyarcsernye községhez a következő települések tartoznak (zárójelben a szerb név szerepel):

  • Bozitópuszta (Александрово / Aleksandrovo)
  • Klári (Радојево / Radojevo)
  • Leónamajor (Војвода Степа / Vojvoda Stepa)
  • Magyarcsernye (Нова Црња / Nova Crnja)
  • Szerbcsernye (Српска Црња / Srpska Crnja)
  • Tóba (Тоба / Toba)

Magyarcsernye és Tóba magyar, a többi település szerb többségű.

Története

[szerkesztés]

Magyarcsernye a zsombolyai uradalomhoz tartozó Buzitova nevű pusztán alakult ki.

1798-ban Csekonics József tábornok, Szeged környéki kertészeket telepített ide. Az itt kialakult telep kezdetben csak kisszámú családból állott. A Rácz-Czernyától egy órányira fekvő települést hol Buzitovának, hol Magyar-Czernyának nevezték.

1824-től, Csekonics József tábornok halála után, a település földesura Csekonics János lett, aki igyekezett a pusztából rendes falut kialakítani, ezért 1828-ban tehát Csősztelekről újabb magyar telepeseket hívott Buzitovára, és az újonnan idetelepülőkkel az uradalom 1829-ben 30 évre új szerződést kötött, melynek értelmében a szerződő telepítvényesek minden hold föld után évenként 3 pengő forintot tartoznak fizetni.

1828-ban iskolaházat építtetett a község, mely ideiglenes imaházul is szolgált. Egy évre rá, 1829-ben keletkezett a plébániája is, majd 1842-ben Csekonics János az alapkövet is letette a templomhoz, mely 1844-ben el is készült.

1831-ben nagy kolerajárvány pusztított a faluban. Ekkor az elhaltak száma 392 volt.

1849. január 21-én az egész lakosság a Maroson túlra menekült a közeledő szerviánusok elől. Mivel az ellenség az egész helységet üresen találta, azt kirabolta és felgyújtotta. Ekkor égett el a plébánia levéltára is. Az elmenekült magyar lakosság csak 1849. május 7-én tért vissza elhagyott otthonaiba.

1849. júliusában ismét a kolera pusztított a településen, amely augusztus hónapban 87 áldozatot követelt.

1863-ban nagy volt az ínség, minek ideje alatt Csekonics János földesúr a szűkölködők között naponként 30 kenyeret osztatott szét és 5600 mérő búzát és 5000 forintot adott nekik kölcsönképen.

1869-1872. között nagy árvizek borították el a határt, még a szomszédos községeket is csak csónakon lehetett megközelíteni.

1906-ban újabb nagy tűzvész pusztított a településen.

1910-ben 4138 lakosából 3849 magyar, 127 német, 107 szerb volt. Ebből 3960 római katolikus, 108 görögkeleti ortodox volt.

Népesség

[szerkesztés]

Demográfiai változások

[szerkesztés]
Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3185 3310 3317 2911 2739 2353 1861[2] 1509[1]

Etnikai összetétel

[szerkesztés]
Nemzetiség Szám %
Magyarok 1574 84,57
Szerbek 112 6,01
Cigányok 87 4,67
Jugoszlávok 35 1,88
Horvátok 5 0,26
Németek 4 0,21
Románok 3 0,16
Macedónok 1 0,05
Albánok 1 0,05
Egyéb/Ismeretlen[3]

Testvértelepülései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]